-
Telekné Balog Magdolna
Bemutatkozás :
Telekné Balog Magdolnának hívnak. Már nyugdíjas vagyok. Heves megyében, Pétervásárán élek közel ötven éve. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Ott is az irodalom és a történelem voltak a kedvenc tantárgyaim. Utána egy évig dolgoztam a képesítésemmel a lakóhelyemen, az ÁFÉSZ irodán. Kedveltem a kollégákat, ők is engem. A vezetés felajánlotta, hogy tanuljak tovább, de én már nagyon másik irányban gondolkoztam.
Tanító szerettem volna lenni, ezért a helyi általános iskolában érdeklődtem a lehetőségek felől. Iskolai könyvtárosként vettek fel. Jártam tanfolyamra, nagy lendülettel rendbe tettem az elhanyagolt könyvtárat. A könyvtár megismerése, az olvasás szeretete érdekében az alsós napközis csoportoknak foglalkozásokat szerveztünk a tanító kollégákkal közösen. Az egyik ilyen foglalkozásnak köszönhetően született meg a legelső versikém 1984-ben. Onnan kezdve írok verseket. Ez nem volt rendszeres. Voltak hónapok, amikor egymás után több is született, aztán voltak hosszabb kihagyások is. A legtöbb vers személyes élményekből született, a gyermekkori vakációk, a nagyszülők erős hatással voltak rám. Kisgyermekként nagyapám esti felolvasásai a mesék világába repítettek. Az általános iskola felső tagozatában kezdtem megkedvelni az irodalmat, főként a verseket. A középiskolában József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád voltak a kedvenc költőim. Mindig szerettem olvasni. Kiskamaszként úgy belemerültem a történetekbe, hogy meg sem hallottam, ha szóltak valamiért.
Munka mellett 1984-ben jelentkeztem a tanítóképző főiskola levelező tagozatára. Felvettek, s három év múlva kezemben tarthattam a diplomámat. Később szereztem még gyógypedagógus végzettséget és nyugdíjazás előtt pár évvel pedagógia szakon a mesterképzést is elvégeztem. Végig a helyi általános iskolában dolgoztam 39 tanéven át. Alsó tagozatban 1-4. osztályban tanítottam, emellett sok tanulásban akadályozott gyermekkel foglalkoztam. Hivatásnak tekintettem a munkámat.
Férjemmel már 42 éve vagyunk házasok egyetértésben, szeretetben. Egy lányunk született.
Mostanában készült pár rövid elbeszélésem.
Tanító szerettem volna lenni, ezért a helyi általános iskolában érdeklődtem a lehetőségek felől. Iskolai könyvtárosként vettek fel. Jártam tanfolyamra, nagy lendülettel rendbe tettem az elhanyagolt könyvtárat. A könyvtár megismerése, az olvasás szeretete érdekében az alsós napközis csoportoknak foglalkozásokat szerveztünk a tanító kollégákkal közösen. Az egyik ilyen foglalkozásnak köszönhetően született meg a legelső versikém 1984-ben. Onnan kezdve írok verseket. Ez nem volt rendszeres. Voltak hónapok, amikor egymás után több is született, aztán voltak hosszabb kihagyások is. A legtöbb vers személyes élményekből született, a gyermekkori vakációk, a nagyszülők erős hatással voltak rám. Kisgyermekként nagyapám esti felolvasásai a mesék világába repítettek. Az általános iskola felső tagozatában kezdtem megkedvelni az irodalmat, főként a verseket. A középiskolában József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád voltak a kedvenc költőim. Mindig szerettem olvasni. Kiskamaszként úgy belemerültem a történetekbe, hogy meg sem hallottam, ha szóltak valamiért.
Munka mellett 1984-ben jelentkeztem a tanítóképző főiskola levelező tagozatára. Felvettek, s három év múlva kezemben tarthattam a diplomámat. Később szereztem még gyógypedagógus végzettséget és nyugdíjazás előtt pár évvel pedagógia szakon a mesterképzést is elvégeztem. Végig a helyi általános iskolában dolgoztam 39 tanéven át. Alsó tagozatban 1-4. osztályban tanítottam, emellett sok tanulásban akadályozott gyermekkel foglalkoztam. Hivatásnak tekintettem a munkámat.
Férjemmel már 42 éve vagyunk házasok egyetértésben, szeretetben. Egy lányunk született.
Mostanában készült pár rövid elbeszélésem.