Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön.
Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem.
Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok.
Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői.
Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem.
Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök”
Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom.
A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos.
A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam.
Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani .
Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják kifejezni, de vigasztalódhatnak. Az üzenet átrezdül , összekapcsolódhatunk,gyógyulhatunk, láthatjuk újra az élet színeit.
Vallom, hogy közösen hordozhatjuk egymást, könnyíthetünk a terheinken, hogy legyen erőnk a reménybe kapaszkodni, elhinni, hogy „még lehet”.
Jelenleg egy különleges „mesekönyvön” is dolgozom, mely ajándék és ígéret férjemtől a volt tanítványoknak. A megvalósítás már az enyém, de neki is emléket állít majd ez az édes-fájdalmas projekt.