About Me

istvancsabaIstván Csaba az Irodalmi Rádió szerzője.

István Csaba nevet kaptam a római katolikus naptár időszámítása szerinti 1987. évben. Erdélyben, egy Csíkszentmiklós nevű kis faluban, ugyanitt végeztem óvodai, kisiskolai tanulmányaimat. Szüleim: Édesanyám egyszerű, de odaadó szülőként nevelt; az apámról sajnos csak alkohollal kapcsolatos emlékeim vannak, igen agresszív nevelésben részesített. Iskolai pályafutásomat a közeli Csíkszeredában végeztem be, asztalos szakmunkás képzőben. Tanulmányaim befejeztével egy helyi gyár szolgálatába szegődtem, ha úgy tetszik beálltam a sorba, és lassan engem is utolért a kilátástalanság, a beletörődés, a szürke hétköznapok szmogja, a züllés… alig egy évvel később, kiszakadtam ebből a közegből, a szomszédos Magyarország fele vettem az irányt, mint sokan mások. A jól ismert „jobb megélhetés reménye” cím mögé bújva menekültem, legvalószínűbb, hogy magam elől… És akkor megismerkedtem a magánnyal. Egy idő után általában szívesebben ültem a szobám félhomályában, egy üveg bor társaságában, mintsem haverokkal lógjak. Eddig is meghatározó szerepet játszott az életemben a zene, ami teljes mértékben kihatott, és látható volt a hangulatomon, a hangulatváltozásaimon legfőképp. Azt hiszem, hogy ekkoriban ragadtak magukhoz a dalszövegek, drámai szinten. Nem sokkal ezt követően rájöttem, hogy nekem is vannak saját „dalszövegeim”, saját mondanivalóm. Így jártam be Nyugat-Magyarországot, Szlovákiát, Ausztria határmentét. És közben menekültem saját, mára már néha életfilozófiává alakult írásaimba bújva, a világom romjai elől. Az utazás az egyik lét elemem let t (eddig sikerült meglátogatni néhány számomra vonzó várost: Budapest,Róma, Oslo, London, Párizs,Ibiza,Amsterdam.),nem csak fizikai értelemben. Sok irásom füződik élmenyekhez, születik élmények nyomán. Napjainkban Nagy Britanniában élek, és mára már igencsak kiszélesedtek az irományaim sugallatai, amik nagyrészt a magány, szerelem, csalódottság, vallás, lét, hit témák köré rajzolódnak, több-kevesebb sikerrel. 2015-ben láttak napvilágot irásaim könyv formájában. „Bűnös könyv” címmel. www.bunoskonyv.webnode.hu

Posted by
Posted in

törött lábbal

előadja: Zsoldos Árpád jönnek .. az angyalok, le(sz)állnak… de nekem erre most nincs időm. hisz szárnyalok, egy zuhanó ablakpárkány alatt pihenek… nyitva az ablak, hogy még ki lehessen nézni, hogy még be lehessen csukni. (a szemünket) én csak pihenek… ülve zuhanok, hogy legyen időm felállni. És akkor majd meg lehet beszélni, hogy ki kihez képest […]

Posted by
Posted in

Idegenek (a rendszerben)

Átrendez az idegrendszerem, idegent csinál belőlem, pedig csak belépek a paradicsomba, amit sosem ettem meg, mert nem bírja a gyomrom, nem tudom megemészteni, ezért nem kockáztatom meg, hogy felemésszen. És lefektetem a tudatállapotaimat, padlóra küldöm őket. Hadd egyesüljenek génjeim, legyen min dolgozzon az egóm, úgyis sokan vannak már az énjeim. »Én«  a jó úton járok, […]

Posted by
Posted in

(nincs) Kilátás (talanság)

  Ablakok a föld alatt,emberek a levegőben,halak akváriumban,madarak kalitkában.. Ablakok a föld alatt. Élet az univerzum túloldalán. (A Földön…?) Nézőpont kérdése.. Kinézünk vagy -belátunk– Nagyon nem mindegy… Az egyik ösztön,a másik cselekedet.

Posted by
Posted in

Koldusbot

Ember! Hol van belőled a lény? Hol van  a fény? Ádám hagyatéka,Éva  áldozata.. Ember.. »ki/éheztetsz«  másokat,nem vagy.. csak egy fény»másolat. Ki fegyvert fogsz fiaidra, ember,ki pénzért adsz hitet, átkokat szórsz testvéreidre.. Miféle hatalmat képzelsz sajátodnak? Honnan való e hatalmad? És kit uralsz vele? Ember.. hol van belőled a fény? vagy lövésre vársz? Ott megy elöl […]