About Me

Ligeti Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Miért is írok verset?
Szeretem a verseket!
Megérintenek. Valamit adnak nekem, miközben gondolataim zsongó méhraja szorgoskodik.
Miről írok?
Magával ragad a természet végtelen csodája, megérint színeivel, neszeivel, változásaival, míg az érzések, akár a hegedű hangjai, megszólalnak bennem.
S hogy mi az élet értelme, miként létezünk a világban, hogy vagyunk önmagunkkal és embertársainkkal, miként gondolkodunk, hogyan cselekszünk?
Verseimben ezeknek adok hangot.

Budapesten születtem, gyermekkoromtól Szolnokon élek.  Pedagógusként dolgoztam a városomban, de már nyugdíjas vagyok.

2005-ben jelent meg az első verseskötetem: Bíborfényben égek – az UNISHER könyvkiadó gondozásában.
2013-ban a második kötetem Holdfénykeringő címmel jelent meg – (magánkiadásban)
2015-ben a harmadik kötetem Holdhegedű hangjai címmel jelent meg – (magánkiadásban)

Nyomtatásban jelentek meg verseim: a Napút, Kapu, Világ Magyarsága, Holnap Magazin, a Líra oldalain, valamint a Kaláka,  Fullextra és a Litera -Túra Antológiákban.

Posted by
Posted in

Halottak napja

  Halottak napja van, ma újra temetünk, sírotokat fehér krizantém borítja, lélekben most újra veletek lehetünk, de a fájdalmas gyász szívünket szorítja. Fellebbenő emlék-lángokkal jeleztek mikor mécseseket gyújtunk és gyertyákat, imbolygó fényekből árad a szeretet, tudjuk szeretteink most is ránk vigyáznak. Ma utat engedünk a sírásfolyamnak s drága halottaink sírjára borulunk, míg a ki nem […]

Posted by
Posted in

Októberi gondolat

Októberi gondolat   Fák keretezte őszi kép – lomb-alagútban oltalom, csendjét az erdő őrzi még, tarkaságában nyugalom. Lelkem a versre hangszerel, frivol hangokkal inspirál, hamvas avarba térdepel, s olyan, mint egy halk nyitány. De törékeny a pillanat – most szépe járja lelkemet, bíborban járó pirkadat feltüzel – alkony eltemet. 2019.10.14.

Posted by
Posted in

Októberi csokor

Októberi csokor Szertelen csikóként szaladt el a nyár, lassanként foltossá feslik a határ. Varangyos békaként lapul az avar, szél szórja szerteszét úgy, ahogy tavaly. Bíbor levélkékkel rezdül a lelkem, míg vágyam október csokrába rejtem.

Posted by
Posted in

Porcelánszöveg…vagy valami más

 Az év Pedagógus költője 2019 pályázatára ezt a versem küldtem:  Porcelánszöveg…vagy valami más   Békalencse, vakszerencse, zöld szembogár kikukucskál, ki a tóból, mintha lesne – félre nézek, az se használ. Bugyborékol a víz mélye, fölfelé tör a sötétből a gonoszság rút fekélye, épp a pokol ördögétől.   Színjáték ez, az isteni – hozzám elér Dante […]

Posted by
Posted in

Bolondos nyári szél

Bolondos nyári szél A nyári szél oly zaklatott, meglökte épp az ablakot,… beslisszant és kikönyökölt, minden helyet megörökölt. Egy ideig most bent marad, azt mondják neki: nincs harag! tisztelik is mint egy urat – csak vinné már ki a huzat! Megmozgat minden porcikát nyomában táncos porcicák, nem lesz itt semmi hajcihő, szakadt ruha, balettcipő. A […]

Posted by
Posted in

Balaton-parti gondolatok (Szigligeten)

Ligeti Éva Balaton-parti gondolatok (Szigligeten) Kergetőző hullám-sorok hátára a napfény csorog, szikrahálóként terülnek habcsillámok, s elmerülnek. Most a partról körbenézek, csodás tájból csemegézek, feltöltődöm a látványtól – nincs ilyen szép sehol máshol! Nap korongja tüzesedik mikor nekiveselkedik, s égen a sok felhőgyerek követi a fellegeket. Dörög, csattog Dörgicsénél, villám-kábeleket csévél az ég ura, s nagyot […]

Posted by
Posted in

Magamban keresem…

Magamban keresem… Magamban keresem, ami nincs meg benned, nekem sincs igazán… még helyre kell tennem szétdúlt dolgainkat, kimondott szavakat, tisztára sikálni a mocskos napokat. Legalább magamhoz közelebb lehetnék, válságos tegnapok után mást szeretnék, már csak könyékig ér kinőtt méltóságom, magamnak megtartom – holnap felpróbálom. Minthogyha elveszett volna a folytatás – zavartan feszengek, most minden olyan […]

Posted by
Posted in

Újév reménye

  A múltév papírsárkányát most még magunk után húzzuk – de holnap tud majd repülni? Ne a véletlenre bízzuk! Fogadalmaink a pezsgő mámorában tántorognak – a változások konfettik záporában ácsorognak.  Bánat, s öröm keveredik a víg ünnep zsivajába, itt a számvetés ideje – nézzen mindenki magába! Az újév magasából majd hibáinkra visszanézünk, új tervek forrása […]

Posted by
Posted in

Változó idő

„Az év pedagógus költője 2018.” pályázatra beküldött versem   Ligeti Éva Változó idő útszéli vándor jár… január goromba modorban közelít karol a karomba s mint a macska játszik csent gombolyagával másfelé terelget nem gondol a mával   nehezen viselem… tűröm ahogy paskol hajam ágaskodik akár a kakastoll szárnyra kap kabátom míg könnyeim nyelem dermesztő a […]

Posted by
Posted in

Üzletet kötött az ősz

Ligeti Éva Üzletet kötött az ősz Üzletet kötött az ősz a nappal: keverje össze a zöldet drappal, sárgát pirossal, langyost hideggel – mától frissen serkenjen a reggel! Üzletet kötött az ősz a széllel: a leveleket cincálja széjjel, avarszőnyegként görgesse végig, melyről a sóhaj felér az égig. Üzletet kötött az ősz a földdel: ne háborúzzon! – […]