Vallomás

Elhagytalak.

Most azt gondolod,
Hűtlen vagyok,
Pedig legigazabbul
Szeretlek Téged.

Mondd hát,
Mit tehetek?

Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet,
Úgy vetett engem a sors most távol Tőled.

Magyar honból,
Magyar honba.

De amint tudok,
Sietek Hozzád:
Smaragd erdőm,
Selymes, hűs patakom,
Kicsi, tornácos házaim,
Édes Erdélyem.

Ígérem szaladok.
Újra és újra.
Kereslek!
Szeretlek!
Mielőbb
Keblemre ölellek.

Csak kérlek,
Ne tagadj ki engem
Soha Te sem.
Csak szeress!
Örökre
Szeress!

Potyó Katalin Borbála
Author: Potyó Katalin Borbála

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tisztalapot kér a szív

Tisztalapot kér a szív Tisztalapot kér a szívem, nem csillogót – csak igazat. Hol nem vádol múltak súlya, s nem szólnak rám haragosak. Oly sokáig

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Korfu I., Korfu II.

„tengeres szösszenetek”       Korfu I.   citrom, zsálya rozmaring olajfákkal felvidít fenyőliget smaragd csoda nyakba omló virágpompa sziklák, völgyek dűnék halma Pantokrátor nagy hatalma

Teljes bejegyzés »

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,

Teljes bejegyzés »

Egy tánc

Egy tánc. Ott volt az a tánc, ahol lehettél volna te, s lehettem volna én. A tánc. Mi közös ritmusát járta volna, annak mi köztünk

Teljes bejegyzés »