Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület
libegett fölébed árnyékolva fényed,
s te behúztad gyáván farkadat és füled,
fakón meglapultál, megtagadtad éned.
Mára már feledted a kínzó egészet,
hogy vágyad virágát ezerszer tiporta
a szíved kertjében burjánzó enyészet,
s azóta számodra zárt az égi porta.
Nappal is álmodtál lázaktól hevülve,
s éjjelente gyakran utolért a végzet,
forró csillagfényed sárba fúlt lehűlve,
saját szürke árnyad volt ki veled végzett.
Kitagadott lettél saját magad által,
pokolban, se mennyben sincs számodra hely már,
önmagaddal pörölsz az istennek háttal,
s a földön pislákolsz, míg készül a leltár.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
