Ma még, tán azt hiszed,
hogy mindent jobban tudsz,
és fejedet homokba dugod, mint egy strucc.
Ma még azt se látod,
mi holnap rád zuhan,
egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany.
Körül ölel majd a
sivatag magánya,
érzelmed csibéit elviszi a kánya.
Aszalódsz a napon,
s éjjelente fázol,
a végtelen csendben magadban anyázol.
Örömöd csírái
száradnak a porban,
egy szál vendég leszel egy idegen torban.
Szerető szavaid
a homok beissza,
dűnék közt bolyongva sohse nézel vissza.
Éberen is álmodsz,
délibáb a vágyad,
kábultan követed, s fű se nő utánad.
Emléked kifakul,
hiába is fested,
hiénák tépik szét bomladozó tested.
(Ez a borús jövőd,
hiba, ha nem látod.
Ne hagyd a fogason az esőkabátod!)
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...