egy lépést előre,
hármat hátra;
testközelben minden nappal távolabbra;
vágyott,
jutott;
hagyott
csapzott,
lopott
napot.
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
Ez a seb már sose gyógyul, s e gyász úgy fáj Hogy is tudná elengedni egy szülő a fiát? Annyi dédelgetett remény, és szeretet után
Edit Szabó : Tollam az életem Reggeli kávé asztalon, szemüveg vár a könyvlapon, kecses becses. Verseket fogok olvasni, szeretem lapot forgatni, kedves nekem. Régi költészet
Bodza és Tappancs két vidám és furfangos törpe schnauzer, egy vidéki faluban, egy hatalmas ház, hatalmas udvarán boldog kutyaéletet élnek. Talán túlságosan is, ugyanis mindig
Beteljesedés Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka, Hogy magasan szárnyaljak a légben
Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek
Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!
