Három kis madaram!
Szegett szárnnyal repdes körülöttem a három kis madár
Talán jó, hogy nem ismerik mily érzés szabadon szárnyalni
A napi falatokat az anya ajkából csipegetni
S szerető aggódásában gyakran alámerülni
Az apától csak biztonságot és védelmet remélni
A Nagyszülőktől,pedig ,hogy kell a családot szeretni
Kezeim bilincsbe verve,fáradt testem a székemhez szegezve
Csak tehetetlenül szemlélek,könnyeimet kergetve
Szegényes tarisznyám csupán a rút világ elől menekitett
Maroknyi szeretetemet féltve magamhoz szoritom
Nagy szükség lesz rá,mig emberré formálódhatnak
A külvilág káros ingerei sem a szépről- jóságról szólnak
Segiteni, hogy szárnyaik kiterebélyesedhessenek
Hogy bátran, s békében szabadon repdethessenek.
Hajnali szolgálat.
Minden éjszakám kerek álomképekkel záródik
Fáradt testem feltápászkodván meleg ágyamba visszavágyik
Pár percig érzem a mögöttem hagyott számos éveket
A megváltás számomra a reggeli tornával érkezett
A torna alatt egy békés napért fohászkodom
Az első utam a fürdőbe vezet, hol alaposan tisztálkodom
A zuhany forró vize szinte új embert farag belőlem
Kilépve a fülkéből még a szemérem is elszáll tőlem
A reggelizés ceremóniájára bőven tartogatok időt
Hagyva magamnak hogy felidézhessem a napi teendőt
Aztán hallgatom, az elmaradhatatlan reggeli hireket
Gyorsan fülemhez kapok, hogy ne halljjam az elhangzó rémségeket
A félhomályban kocsiba szállok,pedig szinte alig látok
Tudom az Úr fogja kezemet s mellettem őrangyalt találok
Az első kanyarnál száguldó autóstárs nyomja dudáját
Veszélyesen megelőz,észre sem veszi a piros lámpát
Talán Néki is van éltére vigyázó őrangyala
A következő lámpánál beértem,előnye eddig futotta
Addigra azonban számtalan ököl került a magasba
Átkozódásuk hamar átcsapott bősz káromkodásba
Szinte beleizzadtam hosszú utam végére
Kifárasztott a jelenet többszöri ismétlése.
A parkolásra öszpontositottam minden erőmet
Többszöri próbálkozásom legyőzte félelmemet
Megkönnyebbülve s felsőhajtva érkeztem a Rendelőbe
A portás mosolya,köszöntése visszahozott a józan jelenbe
Ám a Rendelőm előtt álló tömeg és ajtómat verő ökle
Visszataszitott a lelkében elvadult Istenét is elhagyott földre.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: