Mondschein Szonáta

Mondschein Szonáta!

Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának
Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának
Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának
S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának

Godolataim messze – messze fényévekre járnak
Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak
Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak
Illatuk az Úr figyelmét elkerülve a Földre szállnak

Ahogy a gondoktól terhelt hazám légkörét elérték
Táncra kerekedtek s Isten haragját itt már nem félték Pedig a Belső ellenzék szinte pőrére vetkőzték
Nemzeti önbecsülésünk,hogy nehogy megvédjék

Az édes illat, mihelyt mélyen behatolt szobámba
Gondolatim közt kutatva rátalált az arany talárra
Tükörképében véres harc látható és bátor kitartás
Minden támadással szemben igen kemény ellenállás

A holdfény reményt nyújt ezt rejti Beethowen szelleme,
De lendületével eredményes lehet népünk nehéz küzdelme
S a hosszú kitartó ellenállással a megnyugvást elérve
Kis hazánkban uralkodni fog a szeretet és a béke.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »