Kis füredi vendégünk volt

Kis füredi vendégünk volt.

A nyár derekán vártuk a családot Füreden
Az első fecske érkezése átvillant a szivemen
Szerencsére kottáival érkezett hozzánk a kis Blanka
Tán Ő viszi majd a muzsikus zászlót,mint zongorista

Szeretet éhség tölti be kicsi lelkét s egész lényét
A kettétört család minden fájdalmának hordozza bélyegét
Rapszodikus viselkedésének csupán ez a forrása
Mindjárt, mindjárt kérésenkre ez a szavajárása

Habár Nagyanyja a beteges telefonálgatásoktól eltiltotta
Mivel saját telefonját szeretett bátyjának kölcsön adta
Fű-fát igérve Mama készülékét végül kikunyerálta
Mert utolsó aduként a napi zongorázását megcsillogtatta

Mikor jobb lábbal ébredt mindenkit öleléssel üdvözölt
Szorgoskodott a konyhában,ebédfőzésnél közreműködött
Egyoldalu étkezése pedig csak a rántotthúsra szoritkozott
Ám tekintete óránként a fagylaltárus körül szorgoskodott

A vizben meglepően mindig fegyelmezetten viselkedett
Editmamához bújva titkon másnaponta minifánkot evett
Hálából délutánonként szó nélkül odaűlt a zongorához
Nem ragaszkodva immár a pesti régi rossz szokásához

Nem kérette magát, készül az őszi versenyre
Ezzel nagy melegség borult elfáradt szivünkre
Füredi nyaralásunk kezdetét ezzel megédesitette
A hátralévő unokavárás sorát megpezsditette

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A teáscsésze

A teáscsésze Kitöltötte a teát, a csészét – finom, leheletvékony porcelán volt – óvatosan az asztalra készített csészealjra helyezte, de nem nyúlt érte, szeme megpihent

Teljes bejegyzés »

Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »