Kis füredi vendégünk volt

Kis füredi vendégünk volt.

A nyár derekán vártuk a családot Füreden
Az első fecske érkezése átvillant a szivemen
Szerencsére kottáival érkezett hozzánk a kis Blanka
Tán Ő viszi majd a muzsikus zászlót,mint zongorista

Szeretet éhség tölti be kicsi lelkét s egész lényét
A kettétört család minden fájdalmának hordozza bélyegét
Rapszodikus viselkedésének csupán ez a forrása
Mindjárt, mindjárt kérésenkre ez a szavajárása

Habár Nagyanyja a beteges telefonálgatásoktól eltiltotta
Mivel saját telefonját szeretett bátyjának kölcsön adta
Fű-fát igérve Mama készülékét végül kikunyerálta
Mert utolsó aduként a napi zongorázását megcsillogtatta

Mikor jobb lábbal ébredt mindenkit öleléssel üdvözölt
Szorgoskodott a konyhában,ebédfőzésnél közreműködött
Egyoldalu étkezése pedig csak a rántotthúsra szoritkozott
Ám tekintete óránként a fagylaltárus körül szorgoskodott

A vizben meglepően mindig fegyelmezetten viselkedett
Editmamához bújva titkon másnaponta minifánkot evett
Hálából délutánonként szó nélkül odaűlt a zongorához
Nem ragaszkodva immár a pesti régi rossz szokásához

Nem kérette magát, készül az őszi versenyre
Ezzel nagy melegség borult elfáradt szivünkre
Füredi nyaralásunk kezdetét ezzel megédesitette
A hátralévő unokavárás sorát megpezsditette

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »