Rózsa Iván: A „boldogság” és a „biztonság” ára
„A mai fiatalok ötven százaléka optimista, a másik felének nincsen pénze drogra…” Olvastuk ezt az idézetet pár napja egyik kedvenc dunakanyari kocsmánk bejáratánál. Szellemes volt a szöveg, így nevettünk. Egyben szomorú is, de igazság van benne, így nincs min mosolyognunk. De jó, hogy a népnek megvan még a magához való esze, nem ment el a humorérzéke, sem a bölcsessége.
Boldogok a mai fiatalok? Egyáltalán tudják: mi fán terem a boldogság? Van erre igényük? (Tisztelet a sok, jobb érzésű kivételnek, akik még hisznek egy szebb jövőben…) Egész nyáron, egész évben szórakozhatnak különböző fesztiválokon. Aztán jó nagy szemetet hagynak maguk után, tán még nagyobb kupacokat, mint a migránsok… Melyik a nagyobb probléma: a fiatalok lelkiállapota vagy a migráns-kérdés?
Mind a kettő nagy: egyformán nagy probléma. Ha annyira jó a helyzet nálunk, újra „dübörög” – egyszer már „dübörgött” – a gazdaság; akkor miért él és dolgozik több százezer magyar fiatal külhonban? Igen, a megélhetés, a pénz miatt. És miért jön ide sok külföldi? Mert magyar földön nincsenek migránsok? Mert itt nyugalom honol? Inkább azért, mert olcsón, vidéken olykor fillérekért vehetnek házat. Ez egyrészt jó, mert felújítják, kicsinosítják a lepusztult ingatlanokat; másrészt rossz, mert bagóért eladjuk külföldieknek a maradék javainkat is.
Nagy árat fizetünk tehát a kerítés nyújtotta viszonylagos biztonságért. És mi a biztonságunk alapja? Valódi-e a közmegegyezés? Nem hazugságon alapul? Tényleg nincsenek nálunk migránsok? A letelepedési kötvényeket például kik veszik meg? Migránsok, csak éppen gazdag idegenek! Talán éppen „mezei” terroristákat finanszírozó és fanatizáló; a megvezetett, agymosott szerencsétleneknél még veszélyesebb, jómódú terrorista vezérek is vannak köztük szép számmal. Létezik köztük és a magyar vezetés között netán egy hallgatólagos megállapodás: ti gyilkolgattok Nyugaton, minket békén hagytok, ám ezért cserébe mi EU-s tagállami állampolgárságot adunk nektek?!
Más szempontból is nagy ár ez. Hiszen a letelepedési kötvény nevében benne van: ez „kötvény”, vagyis egy kamatozó befektetés. Nem arról van szó tehát, hogy az államnak nagy summát fizetnek a gazdag idegenek a magyar állampolgárságért, és az állam ezt okos célokra fordítja; hanem újdonsült „honfitársaink” befektetik a pénzüket Magyarországon az átlagosnál lényegesen nagyobb kamat elérése reményében…
Gusztustalan dolog ez. Megint. Ez van. És ezen a bulin ismét azok keresnek horribilis összegeket a magyar oldalon, akik szívesen tetszelegnek Európa megmentői szerepében. Akik szívesen pózolnak igazi, jó keresztényként. Akkor keresztények ők, mint amikor új, „gyorstalpalós” „honfitársaink” magyar szelleműek, magyarokkal rokonszenvezők…
Budakalász, 2017. augusztus 17.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
