A vesztesek monológja

A vesztesek monológja

Gyermekkori emlékek szürkületében
A játékba merülés kicsorduló szertelenségében
A vesztest kísérő gonoszul értelmezett Mefisztó fétisében
Gyakran ökölharcba fordult gyermeki indulatok fényében
Még ma is elő-előbújik halványuló emlékezetemben
Unokáim játékainak felpörgetett hevében
A győztesnek járó babérkoszorú reményében
A vesztesek megalázottnak érezték magukat
Ezért mindig csalásra gyanakodtak
A hevesebbje csaknem tettlegességhez folyamodott
Ami fájt,a családi békét is rendre felborított
A politikai választás szinte ennek analógja
A győztest káromolja, csalással vádolja
S a migránsokat továbbra is tárt karokkal várja
S hogy a feltartóztatókra szálljon továbbra is átka
A közoktatásból kitörlené az Egri Csillagokat
Történelmünkből kiátkozná a harcos gyaur magyarokat
A Hunyadiak szelleme ,s a Zrinyiek bátor hősiessége
A muzulmán hóditás,mint történelmünk meg nem történte
Bosszúvágyuk táplálja az önvizsgálat helyett
Zavarkeltésük választási eredményt megkérdőjelezhet
Mely a beteg Európában csak békétlenséget szülhet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »