A vesztesek monológja

A vesztesek monológja

Gyermekkori emlékek szürkületében
A játékba merülés kicsorduló szertelenségében
A vesztest kísérő gonoszul értelmezett Mefisztó fétisében
Gyakran ökölharcba fordult gyermeki indulatok fényében
Még ma is elő-előbújik halványuló emlékezetemben
Unokáim játékainak felpörgetett hevében
A győztesnek járó babérkoszorú reményében
A vesztesek megalázottnak érezték magukat
Ezért mindig csalásra gyanakodtak
A hevesebbje csaknem tettlegességhez folyamodott
Ami fájt,a családi békét is rendre felborított
A politikai választás szinte ennek analógja
A győztest káromolja, csalással vádolja
S a migránsokat továbbra is tárt karokkal várja
S hogy a feltartóztatókra szálljon továbbra is átka
A közoktatásból kitörlené az Egri Csillagokat
Történelmünkből kiátkozná a harcos gyaur magyarokat
A Hunyadiak szelleme ,s a Zrinyiek bátor hősiessége
A muzulmán hóditás,mint történelmünk meg nem történte
Bosszúvágyuk táplálja az önvizsgálat helyett
Zavarkeltésük választási eredményt megkérdőjelezhet
Mely a beteg Európában csak békétlenséget szülhet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »