Rózsa Iván: Barátság

Rózsa Iván: Barátság
(„Haiku-koszorú”)

Enni, inni kell:
Barátság nélkül sem ér
Semmit az ember…

Barátod vagyok,
Barátom vagy, így szebben
Süt máris a Nap!

Arra gondolsz tán,
Mire én, barátoknál
Ez nem remény – tény…

Telepátia…
Valóság! Barátoknál
Megszokott dolog…

Közös hullámhossz…
Bárhová sodor is Lét:
Több, mint emlékkép.

Egy darab jelen;
Múltból jövő lét-elem,
Múlt már félelem.

Ha van barátod,
Mitől is siklana ki
Élet-vonatod?

Életed hosszú:
Élmény, élmények hátán:
Öröm? Csak közös!

Haver, cimbora:
Akad csőstül… Közülük
Csak egy-két barát…

Igaz barátra
Nagy bajban lel az ember…
Vagy nagy örömben!

Férfi s nő között
Barátság? Lehet, de ez
Szerelembe fut…

Kutya s macska is
Szeretheti másikat:
De nem tipikus…

Jellemző tünet:
Magadnál jobban szeretsz
Tán valaki mást…

Férfi-barátság
Erős kötelék – míg nem
Bukkan fel egy nő…

Végzet asszonya
Tönkretesz mindent, mi szent…
Most már csak az volt…

Emberek között,
Felebaráti érzés:
Fele sem igaz…

Hé, barát! Itt van…
No, nem Sabata, hanem
Kamasz-haverod!

Bizony, így van ez:
Gyerekkori barátság
Soha nem múlik…

Ha barátra lelsz,
Többet kapsz az élettől,
Mire gondoltál…

Feltételezem,
Igaz barátot nem dobsz
Csak úgy, semmiért…

Hit, erkölcs, jellem,
Barátság, szerelem – nem
Avíttas dolgok!

A kor szelleme
Nem igaz barátságra
Nevel és terel…

Ám nem vagy birka,
Kinek csak a fű fontos,
Meg tágas akol…

Mi birka atyánk!
Mindennapi legelőnk –
Add meg nekünk ma!

De te többre vágysz;
Igaz kapcsolatokra!
Így barátra is…

Betyár-barátság –
Ez is barátság, több mint
Semmilyen nihil!

Ki semmire sem
Vágyik, eped – sorsa is
Semmis a végén.

Barátságokat
Átviszel magaddal majd
A túlpartra is…

Hej, másvilág tán
Szebb világ! Idillikus…
Kibiceknek, kuss!

Egyensúlyozol
Addig is drótkötélen;
Nehogy leess, huss!

S ha lepottyannál,
Megfog a háló; erős,
Miért szakadna?!

S ha elszakadna –
A barátok elkapnak…
„Kell a barátság!”

Budakalász,
2018. március 9.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A cipőpucoló

A cipőpucoló Nem volt szabad felpillantanom. A lábak titka, hozzá a cipő, igen ritka, hogy nem egyezett. Először mezitláb jöttek. Költöztek és kérdezték, van-e nekem,

Teljes bejegyzés »

Angyalok földjén, tévúton

Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így

Teljes bejegyzés »

Magam lettem

Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

Egynek látszik

  EGYNEK LÁTSZIK   Tudom, most, itt, ez egy létezés: formába öntött élő lélegzés. Hiszem, hogy a lélekben a lényeg ott marad. A keresőnek, ha

Teljes bejegyzés »

Vicc-est

Mikor velem jöttél szembe, S egyszer csak rámírtál a csetbe, Az egész olyan volt, Mint a filmvásznakon.   A szívem csak úgy táncolt, A mosolytól

Teljes bejegyzés »