Rózsa Iván: Barátság

Rózsa Iván: Barátság
(„Haiku-koszorú”)

Enni, inni kell:
Barátság nélkül sem ér
Semmit az ember…

Barátod vagyok,
Barátom vagy, így szebben
Süt máris a Nap!

Arra gondolsz tán,
Mire én, barátoknál
Ez nem remény – tény…

Telepátia…
Valóság! Barátoknál
Megszokott dolog…

Közös hullámhossz…
Bárhová sodor is Lét:
Több, mint emlékkép.

Egy darab jelen;
Múltból jövő lét-elem,
Múlt már félelem.

Ha van barátod,
Mitől is siklana ki
Élet-vonatod?

Életed hosszú:
Élmény, élmények hátán:
Öröm? Csak közös!

Haver, cimbora:
Akad csőstül… Közülük
Csak egy-két barát…

Igaz barátra
Nagy bajban lel az ember…
Vagy nagy örömben!

Férfi s nő között
Barátság? Lehet, de ez
Szerelembe fut…

Kutya s macska is
Szeretheti másikat:
De nem tipikus…

Jellemző tünet:
Magadnál jobban szeretsz
Tán valaki mást…

Férfi-barátság
Erős kötelék – míg nem
Bukkan fel egy nő…

Végzet asszonya
Tönkretesz mindent, mi szent…
Most már csak az volt…

Emberek között,
Felebaráti érzés:
Fele sem igaz…

Hé, barát! Itt van…
No, nem Sabata, hanem
Kamasz-haverod!

Bizony, így van ez:
Gyerekkori barátság
Soha nem múlik…

Ha barátra lelsz,
Többet kapsz az élettől,
Mire gondoltál…

Feltételezem,
Igaz barátot nem dobsz
Csak úgy, semmiért…

Hit, erkölcs, jellem,
Barátság, szerelem – nem
Avíttas dolgok!

A kor szelleme
Nem igaz barátságra
Nevel és terel…

Ám nem vagy birka,
Kinek csak a fű fontos,
Meg tágas akol…

Mi birka atyánk!
Mindennapi legelőnk –
Add meg nekünk ma!

De te többre vágysz;
Igaz kapcsolatokra!
Így barátra is…

Betyár-barátság –
Ez is barátság, több mint
Semmilyen nihil!

Ki semmire sem
Vágyik, eped – sorsa is
Semmis a végén.

Barátságokat
Átviszel magaddal majd
A túlpartra is…

Hej, másvilág tán
Szebb világ! Idillikus…
Kibiceknek, kuss!

Egyensúlyozol
Addig is drótkötélen;
Nehogy leess, huss!

S ha lepottyannál,
Megfog a háló; erős,
Miért szakadna?!

S ha elszakadna –
A barátok elkapnak…
„Kell a barátság!”

Budakalász,
2018. március 9.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »