Rózsa Iván: A fény-lovas

Rózsa Iván: A fény-lovas

Szőrén ülte meg a fényt…
Látta maga előtt a fény-sörényt…
Be is vágtatott a Nimród csillagképbe:
Vagy talán a végtelenségbe…

2018. április 29.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Különös, hogy homályban marad a lovas személye. Ez erősíti a misztikusságot. Amire aztán a végtelenség is rájátszik.
    A vers maga a megtestesült rejtélyesség. Kiegészítve némi fenségességgel. A tömörség is eszköze ennek. Egy pillanatra felvillan, aztán eltűnik-de nyoma, hangulata megmarad.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szavak a szélben

Szavak a szélben Elvetélt igéretek Szállnak, majd Nyomtalanul Kihunynak.   Szavak, Nekem szánt Könnyelmű, Csalfa Szavak. Nekem szánt Be nem tartható igéretek, Szállnak a Szádból

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Nyári révedés

„dolce far niente”     NYÁRI  RÉVEDÉS   Puha talppárnáid szívem dagasztják, duruzsol belőlük a szeretet, vibráló halk dorombolásodban rezeg, a levegő ritmusra meglebeg. Hét

Teljes bejegyzés »

Átúszni az életen

Mi a lét? Mély tenger, Víz, amiben úszni kell. Születéskor dobtak bele, Muszáj megbírkózni vele.   Mi tegyünk, ha némán sodródunk, Mikor pedig úszni nem

Teljes bejegyzés »

Egy perc

Tudom milyen vagyok. Magamba zárkózva, csendesen üvölt bennem a világ… Egy percre hagyj csak, hulljon szememre délibáb. Elfogyna a bánat, üres a kehely; talán lehetett

Teljes bejegyzés »

A válasz mögé nézve

Néha az egyszerű kérdésekre a válasz sokkal összetettebb, mint azt gondolnánk.  Erre persze én sem gondoltam egészen mostanáig. A minap a buszmegállóban állva épp az

Teljes bejegyzés »

SZÓFONÓ a GRUNDon – 2025. május 12.

Hétfői felolvasóestünk ismét remek hangulatban, kedves alkotók közt és kitűnő írások felolvasásával telt. Császár József és Csilla, Nádasi Katalin, Szolnoki Irma, Ónadi Krisztina, Óczy, Barsi

Teljes bejegyzés »