Rózsa Iván: Szakmák és választóik
Ősi, nem is tudom milyen, tanmesét idézek most. A skorpió át akart kelni a folyón. Mivel nem tud úszni, megkérte a krokodilt, hogy vigye át a hátán a túlpartra. Mikor ez megtörtént, hálából megmarta a hüllőt. A krokodil, immár haldokolva, de még mindig naiv módon, így kérdezte a skorpiót: „miért martál meg, hisz jót tettem neked?!” Mire a skorpió: „mert skorpió vagyok! Nem tehetek róla, ilyen a természetem…”
Így vagyunk mi is a mai kor politikusaival? (Tisztelet a kevés kivételnek…) Nem tehetnek arról, hogy harácsolnak, lopnak, csalnak, hazudnak? „Gyűjtögetés” az életformájuk? Ez a vérükben van, vagy a pozícióval együtt jár a korrupció? Mintegy melléktermékként?
Ahogy a színészekről is en bloc elmondhatjuk, hogy exhibicionisták. Ahogy általában minden művész kitárulkozó természetű. Ahogy az ácsok, a tetőfedők, mivel magasban dolgoznak, sokat isznak. Ahogy a légi irányítók vagy a sebészek is kiengedik olykor a gőzt… Különben a feszültségtől, a felelősségtől szétrobbannának…
No, de: egyrészt felelősséget a nép, az ország sorsa iránt a politikusok egyáltalán nem éreznek. Pedig feladatuk elvileg a nép szolgálata lenne… Másrészt vannak olyan szakmák, jobban mondva hivatások, melyek más mellékhatásokkal járnak együtt. A pékek például hajnalban kelnek, hogy legyen kenyerünk… A mentősök, az ápolók, a szociális munkások szeretik az elesett embereket, a betegeket, a testi vagy lelki sérülteket… A tűzoltók és a vízi mentők önfeláldozók: életük kockáztatásával mentik ki a tűzből vagy a vízből a bajba jutottakat…
Ők népszerűek is, ellentétben a politikusokkal, akiket lassan en bloc utál a nép. Ám az sem véletlen: ki, milyen pályát választ?! Nem kötelező politikusnak állni, vannak más foglalkozások is. Aki politikusnak megy, tudja, mivel jár ez… Ha viszont csak gyenge, silány jellemű emberek hódolnak e hivatásnak, helyesebben a Mammonnak, akkor tovább tombol a kontraszelekció! Fent marad a társadalom alja: a sudrák „trónolnak”, mintegy fordított kasztrendszerben. A saját farkába harap hát a kígyó: az „átoksoriak” beköltöztek az „elit” negyedekbe…
Budakalász, 2018. május 23-24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
