Rózsa Iván: Szakmák és választóik

Rózsa Iván: Szakmák és választóik

Ősi, nem is tudom milyen, tanmesét idézek most. A skorpió át akart kelni a folyón. Mivel nem tud úszni, megkérte a krokodilt, hogy vigye át a hátán a túlpartra. Mikor ez megtörtént, hálából megmarta a hüllőt. A krokodil, immár haldokolva, de még mindig naiv módon, így kérdezte a skorpiót: „miért martál meg, hisz jót tettem neked?!” Mire a skorpió: „mert skorpió vagyok! Nem tehetek róla, ilyen a természetem…”
Így vagyunk mi is a mai kor politikusaival? (Tisztelet a kevés kivételnek…) Nem tehetnek arról, hogy harácsolnak, lopnak, csalnak, hazudnak? „Gyűjtögetés” az életformájuk? Ez a vérükben van, vagy a pozícióval együtt jár a korrupció? Mintegy melléktermékként?
Ahogy a színészekről is en bloc elmondhatjuk, hogy exhibicionisták. Ahogy általában minden művész kitárulkozó természetű. Ahogy az ácsok, a tetőfedők, mivel magasban dolgoznak, sokat isznak. Ahogy a légi irányítók vagy a sebészek is kiengedik olykor a gőzt… Különben a feszültségtől, a felelősségtől szétrobbannának…
No, de: egyrészt felelősséget a nép, az ország sorsa iránt a politikusok egyáltalán nem éreznek. Pedig feladatuk elvileg a nép szolgálata lenne… Másrészt vannak olyan szakmák, jobban mondva hivatások, melyek más mellékhatásokkal járnak együtt. A pékek például hajnalban kelnek, hogy legyen kenyerünk… A mentősök, az ápolók, a szociális munkások szeretik az elesett embereket, a betegeket, a testi vagy lelki sérülteket… A tűzoltók és a vízi mentők önfeláldozók: életük kockáztatásával mentik ki a tűzből vagy a vízből a bajba jutottakat…
Ők népszerűek is, ellentétben a politikusokkal, akiket lassan en bloc utál a nép. Ám az sem véletlen: ki, milyen pályát választ?! Nem kötelező politikusnak állni, vannak más foglalkozások is. Aki politikusnak megy, tudja, mivel jár ez… Ha viszont csak gyenge, silány jellemű emberek hódolnak e hivatásnak, helyesebben a Mammonnak, akkor tovább tombol a kontraszelekció! Fent marad a társadalom alja: a sudrák „trónolnak”, mintegy fordított kasztrendszerben. A saját farkába harap hát a kígyó: az „átoksoriak” beköltöztek az „elit” negyedekbe…

Budakalász, 2018. május 23-24.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »