Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen kinyitotta. Pillanatig gondolkodott, majd a legalsó polcról elvett hármat, a kínai tányérokból. Ruhája alá dugta, úgy, hogy kötényével meg tudja tar-tani. A hiány nem tűnhet fel senkinek, hiszen élére állítva, a leghátsót emelte el.
Anyjától hallotta, ki főszakács helyettes volt, ezeket soha nem használták felszolgá-lásnál.
Az ételelőkészítő helyiségbe ért. Itt dolgozott, ezért ismert minden szögletet. Tízen dolgoztak itt fiatal lányok, mindenkinek külön munkaasztala volt. Kinek a zöldségtisz-títás, kinek a húsaprítás, neki a tésztadagasztás volt a reszortja. Ezt vitte anyjának a konyhába, ki a jobbnál jobb süteményeket készítette belőle.
Az Andrássy család megbecsülte, különösen a konyhai dolgozókat. Itt csak becsüle-tes, a faluban lakó dolgozót vettek fel. Anyja tíz éve állt az Andrássy család szolgála-tába. Két éve, ahogy betöltötte a 16 évet, anyja kérésére, őt is alkalmazták. Nem csak anyja miatt, hanem apja is tekintélyes személynek számított a környéken. Ő volt a falu molnára, emellett, ő szállította a lisztet is a kastélyba. Ezt a feladatot, egyetlen molnár segédre sem bízta volna rá. Az anyagiakat is szerette maga intézni. A kastély intézőjével különösen jó viszonyban volt. Az intéző megbecsülte, hiszen ő is jól járt a molnárral. Mikor leszámolta a liszt árát, saját részére is kapott egy zsákkal. Ez pedig tetemes jutalomnak számított. Ezért a gesztusért, sikerült nem csak feleségét, hanem két lányát, valamint nagyobbik fiát is a kastély szolgálatába felvetetni.
Katit kezdte égetni ruhája alatt a tányér. Ez nagy merészség lévén részéről. Ha elkap-ják, az egész családja repül. Végül elhessegette gondolatait. Hiszen honnan tudhatta, hogy a vitrin ajtaja nyitva van? Különben is, ezért a szobalányt terheli a felelősség, mivel a tányérok tisztítása az Ő feladata. A konyhai dolgozók, nem is erre szoktak ki-járni! Biztonság kedvéért mielőtt elindult volna, itt felejtette az előkészítőbe a kendő-jét, hogy legyen miért visszajönni, ha zárva van a mellékajtó. Ha itt találják, mondhat-ja azt, azért jött vissza, és akkor már mehet a személyzeti kijáraton, senki nem sejti, hogy előre kitervelt mindent.
Már a hátsó bejáraton túl, csak a kapu volt hátra. Itt teljesen megnyugodott, bárki-vel találkozhatott, mivel nap, mint nap, itt járt a személyzet minden tagja munkába.
Keresztül ment a parkon, ez volt a malom felé a legrövidebb út.
Éjszakai műszakba dolgozott Jani is, apjának segédje. Szorgalmas fiú volt, de számító is, ugyanakkor szerelmes Katiba. A lánynak is tetszett. Jóképű, csendes, tisztelettudó, csak egy szépséghibája miatt, alacsonyabb volt Katitól. Úgy gondolták, összekötik az életüket, mihelyt összegyűjtenek egy kis pénzt. A fiú egyébként férfiszabónak tanult, és már egy-két öltönyt meg is varrt a falu lakosai részére. Ez még jobban emelte te-kintélyét, és apja is becsülte szorgalmáért. Semmi kifogást nem talált, így nem bánta, hogy udvarolt lányának.
Kati izgatottan haladt a malom bejárata felé. A fiú már várta. Megcsókolták egy-mást, de Jani feltűnően ideges volt.
_Mi baj van? Kérdezte a lány.
_Nagyon nagy! Felelte a fiú. Itt járt a Marci, aki nem rég jött meg Kassáról, és szörnyű dolgokat mondott! Hivatalos helyről tudja, hogy tegnap Párizsban valamilyen egyez-ményt írtak alá a Nagyhatalmak.
_ És ehhez nekünk mi közünk?
_ Állítólag nagyon sok! Magyarország 2/3-ad részét a szomszéd országokhoz csatol-ják! Ez a rész Szlovákia lesz, egészen az Ipoly-Sajó vonaláig!
_ De hiszen ez rettenetes! Mi lesz?
_ Már apád is tudja, itt volt, mikor a Marci megérkezett. Tudod, hogy még az este felpakoltunk a kocsira 200 zsák lisztet, amit még ma Putnokra, és a Sajó menti péksé-gekbe kell szállítani. Meg kérdezte, hogy nekem hol laknak a rokonaim. Mondtam, hogy Boldván, és Edelényben. Anyád, és húgod is már hazamentek, mert Apád elha-tározta, hogy megyünk mindnyájan. Senki nem akar szlovák lenni.
Én már összeszedtem minden értékemet, hajnal 4-kor indulunk. Apád szerzett még egy kocsit, amire az összes leőrölt lisztet felpakoljuk. Azt mondta, megy az egész csa-lád. Viszont van egy nagy probléma! A szállítási engedély nincs meg, anélkül pedig nem mehet az áru.
_Ezen tudok segíteni, felelte Kati.
De hogyan?
Az irodában csak reggel nyolctól van hivatalos fogadás.
Tudod, az a fiatal jegyzőbojtár, örökké a nyomomba kószál, mikor a kastélyba jön hivatalos dolgát intézni. Tegnap este is ott volt a bálon. A folyosón ácsorgott a konyha közelében, mikor anyámnak vittem a dagasztott tésztát. Hátulról kapott el, alig tud-tam tőle szabadulni. Megígértem neki, ha türelmes lesz, egyszer találkozom vele. _ Ne ijedj meg, ezt csak azért mondtam, hogy időt nyerjek_
A szállítási engedélyről a nyomtatványokat ő kezeli. Több példányt előre elkészíte-nek, mindegyik alá van írva a jegyző által. Mikor egyet ide adnak, csak a pecsétet nyomja rá, valamint az aznapi dátumot rá írja.
Előre figyelmeztetlek, félre kell tenned a féltékenységedet, bíznod kell a találékony-ságomban! Ha ezt nem csinálom végig, mindnyájan elvesztünk, és itt ragadunk.
_
_Ezt bízd rám! Ha már te összepakoltál, vidd a csomagokat hozzánk, mond meg apánknak, hogy elmentem a szállítólevelekért. Anyámnak pedig, hogy pakolja össze az én dolgaimat is.
Ekkor Kati elhallgatott, és kivette a három kínai tányért a ruhája alól.
Jani döbbenten nézett rá. Az mi? Csak nem loptál a kastélyból? Te nem vagy normá-lis!
De, igen felelte Kati_ Tudod, az egész olyan hírtelen jött! Valósággal kínálta magát! A hátsó bejáraton akartam kijönni, ami a porcelántermen át vezet, hogy hamarabb ideérjek! Észrevettem, hogy a vitrin ajtaja nyitva. Szinte kínálta magát! Pillanatok alatt átszaladt az agyamon, ha ez a miénk lehetne, az egész életünk meg lenne ala-pozva. Így történt! Viszont jobbnak láttam, ha visszamegyek a konyhába, nehogy ta-lálkozzak valakivel, mert akkor valóban lebuktam volna. Így fogtam a kendőmet, amit mindig ott tartok, és a derekam köré csavartam. Ezzel szorítottam a testemhez a tá-nyért.
Ezt vidd magaddal, és rejtsd a te csomagodba el!
_Ez már mindennek a teteje! -Engem is bűnrészessé teszel. Felelte Jani, teljes felhábo-rodással.
_Jól van, ne siránkozz, már nincs visszaút!
Kati visszavette kendőjét, egy csókot adott Janinak, valamint a fülébe súgta: Szeret-lek, bízzál bennem, nagyon fogok sietni’_ és elindult az ügyvédbojtár lakása felé.
László úr félig tóth, félig örmény volt. A családja fél évszázada a faluban lakott. Apja kereskedő volt. Fiából úri embert akart nevelni. A legjobb iskolákba járatta. László úrfi viszont nem érezte jól magát a módosabb úri körökbe, úgy érezte lenézik szár-mazása miatt. Úgy okoskodott, inkább marad a fajtája mellett. Kati tetszett neki, és egy molnár lánya sem az utolsó egy ügyvédnek.
A lány, ahogy odaért, halkan megkopogtatta László úr ablakát. Örült neki, hogy vilá-gosság szűrődött ki a szobából, ami azt jelentette, hogy elsőre meghallja a kopogást. A fiú amint meglátta Katit, felragyogott a szeme, és gyorsan kinyitotta az ablakot. Kati sejtelmesen mosolygott, kezét tölcsérszerűen a szájához tette, és suttogva mondta a fiú fülébe:
_Nagyon szégyellem magam, hogy elcsábúltam László úrfi, de megmondom őszintén, nekem is tetszik az úrfi. Apámék kora reggel viszik a lisztet a Sajó völgyébe, és ha az Úrfi ide tudná adni nekem a szállítólevelet a részükre. Utána, visszajönnék az úrfihoz, a parkba találkozhatnánk! Ilyen alkalom többé nem adódik, mivel el lesznek foglalva a pakolással, én pedig megpróbálok egy fél órára megszökni.
_Már is megyek Katika, itt várjon, hiszen tudja, a házban van az iroda, pár perc, és itt vagyok.
Ahogy a fiú eltűnt az ablakból, Kati magában kuncogott.
_Várhat vissza úrfi, csak a kezembe legyen a szállítólevél: Köd előttem, köd utánam! _ És csendben az árnyékba húzódott, nehogy észrevegye valaki az ablak alatt-
Öt perc nem telt el, a fiú megjelent, kezében a szállítólevelekkel. Kihajolt az ablakon, Kati pedig úgy hajolt érte, hogy elérje a fiú arcát. Csábítóan a fülébe súgta: Hajoljon közelebb úrfi, hadd adjak előlegbe egy csókot! Szájon csókolta, majd sejtelmesen a fülébe súgta, egy óra múlva legyen a park másik oldalán, ott várja majd! Ez pont el-lenkező irányba volt, mint a faluból kivezető út. Egy pár lépést ment, és visszafordul-va még egyszer csókot dobott a fiúnak, aki teljesen magánkívül volt a boldogságtól.
_ Ezen túl vagyok, sóhajtott fel a lány és boldogan lobogtatta a szállítóleveleket, amint a házukhoz ért. Már együtt volt az egész család. Mindkét kocsira 20-20 zsák liszt még nem volt felpakolva. A három nő részére volt hagyva annyi hely, hogy ké-nyelmesen elférjenek a zsákok között.
Az elöl haladó kocsin ült apja és Jani az iratokkal, a zsákok között anyját helyezték el, majd a második kocsit testvére, Lajos vezette, ezen pedig Kati, és Piri húzódott meg a lisztes zsákok takarása között. Mivel a személyes holmijuk is zsákba volt pakolva, így a párnák, ruhák között kényelmesen el lehetett helyezkedni.
Az átélt izgalomtól és fáradtságtól hamar elaludt. A kocsi egy nagyot zökkent, és hír-telen felriadt. Ekkor hallotta apja hangját, mivel kezdték mellőle kiszedni a lisztes zsá-kokat. Álmosan dörzsölte meg szemét, de ekkor Jani ott termett mellette, és boldo-gan ölelte át.
_Isten hozta az én kis hős menyasszonyomat új otthonába_ És szüntelenül csókolta Katit, ki megszólalni sem tudott.
_Hol vagyunk? Kérdezte.
_Gyere, hagy mutassam be Édesanyámat és nővéremet! Egyelőre nálunk fogtok lak-ni, amíg nem találnak lakást.
Így, sikerült a családnak hazájukban magyarnak maradni.
Tizenkét órával később már új határvonala volt az országnak!
Vajon mi lett a három kínai tányér sorsa?
Eltette emlékbe, és mikor a legnagyobb fia megnősült a fiataloknak adta nászaján-dékba.
VÉGE
Author: Benedek Erzsébet
Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.
