Átjárón a változás

Selymes susogás simogat.

Hűvös lehelet ez már reggelente.

Megölel lágyan, majd tova siklik,

a szőlő illatával csiklandozik.

 

Megadással nyújtózkodik az ív,

széles tartópilléreit kitárva.

Itt kapaszkodik az izzó napsugárba,

amott benyúl a fagyos havazásba.

 

Beérett a termés, beérett a munka.

Barnul a levél, barnul a létfonala,

melyeket a múló idő festett meg

ilyen felemelő színpompázatosra.

 

Virgonc csábítás csillapszik.

Pihen a vágy is, jóllakott.

Emlékképekben melegíti csak

a tengerparti homokot.

 

Se test, se lélek nem éhezik most

újabb és újabb kihívásokra.

Csak az idő az, mi röptét mutatja,

mint madár, ki most az útját kutatja.

 

Van, akit már csendben átvezet az

ismeretlen végtelenbe.

Van, aki még biztosan várhat

a  káprázatos   kikeletre.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »