Gyerekjáték itt minden, erről szól az élet,
Homokozva, kacarászva jön az ítélet.
A világ folyton változik, de én magam vagyok,
Valaki mindig távozik, s lesznek újabb nagyok.
Fogócskázzunk, bújjunk össze,
Balgaságtól megtévesztve,
Reménykedjünk újban, jobban,
Szeretetre hívó szóban.
De ez a világ nem ezt játssza,
Gazdagok és pórnép tánca.
Egyszer fenn, egyszer lenn,
szándékosan véletlen.
Hatalomnak libikóka,
Így nő a pénz libidója.
Bolhából elefánt, óriásból törpe,
Küzdeni kár, ez forog körbe.
Aki volt, az most már csak lesz,
s aki van, az már volt, hinta-palinta ez.
Gyerekjáték itt minden, ami volt, az nincsen.
S ami van, az lesz; egy győz, más elveszt.
Kesereghetsz, de hiába.
Ezt a meccset már más játssza.
Hiszen kinek hatalma sok,
Ott a bajok is hatalmasok.
Szíved szorul érte, vágyakozol utána,
De a játékvezető piros lapot oszt rája.
Talán egyszer majd máshol,
Ahol nem szenvedsz nyomástól,
Kinyílik a lehetőségek kapuja,
S gólöröm együtt visz majd minket oda.
Gyerekjáték az élet,
Öltsünk magunkra sárgát, kéket.
Mosolyunkat fessük arcunkra,
Csendesítsük dühöngő harcunkat.
Álljunk be büszkén a sorba,
Mintha így minden rendben volna.
Időnként megfordul a szerencse iránya,
Állj mindig készen az új elindulásra.
Budapest, 2018.10.21.
Author: Kőnig Eszter
Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...