Nagy pelyhekben hull a hó

Nagy pelyhekben hull a hó

Mindenütt nagy pelyhekben hull a hó
Lassan, lassan mindent beterít
A csillogó fehér takaró alatt
Csupán múltunk emléke maradt

Büszke,s fájó emlékek hosszú sora
A butaságaink pedig a fogasra akasztva
Kinnt az utcán az elégedetlenkedő lázongók hada
Az igazság hangját erőszakkal letapossa

Mindenütt záporoznak a káromló szavak
Molinóin csak a hazugság hirdetése maradt
A békés polgárokat s a rend őreit sem kímélik
Tíz körömmel csak kommunista elveiket védik

A hó alatt múltunk könnybe lábadt
Virtuskedvünk lassan ismét feltámadt
Csak békemenettel állhat helyre az igazság
A tartósan tüntetőket vegye birtokába a hóvakság.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Falevelek

Falevelek   Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve.   Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.  

Teljes bejegyzés »

Apró szívek

Apró szívek   Mily’ szép kék szeme, amikor rám tekint, amikor hozzám simul, rám hajol.   Megcsókol, most is rám kacsint, lágyan megérint, apró szíveket

Teljes bejegyzés »

Zokog az ég

Zokog az ég   Zokog az ég csendesen, könnyeivel mossa az egész földet, szomorú minden.   Fájdalmak tetőznek, rohanó emberek sietős léptekkel menedéket keresnek.  

Teljes bejegyzés »

A szél titka

A szél titka…   A szél most nagy titkot mesél, lassan oson suhogva felém, közelebb érve cirógatva regél, majd hirtelen a hajamba tép…   Lopakodó

Teljes bejegyzés »

Csendben összekötve

Csendben összekötve… ( évforduló ) Ahogy a szilveszteri fények csendben táncra kelnek, az idő lágyan átölel bennünket (…) Az évek hullámai között ott a te

Teljes bejegyzés »

Az alkotás végtelen útja

  Az alkotás végtelen útja   Toll rezdül, kék tinta papírlapon versként él tovább.   Szó pattan, kis szikra lelked mélyén izzó lángra gyúl.  

Teljes bejegyzés »