Megszólalt…

Megszólalt…

Megszólalt a tavaszi cinege
Mély téli álmunkat ébresztette
Az avar alatt megbújt gondjainkat
Csőre szorgos kapirgálásával
Lassan a felszínre vetette

Sokan várjuk a változást
Melynek jönni kell térben és időben
Már remény zümmög a levegőben
Mert a szavazó urnák készülőben

A vadlibák is lassan hazatérnek
Hogy benépesítsék tópartjainkat
Barangolás az ébredő természetben
Ha lehetséges elterelik gondjainkat

Migránsok jöjjenek, vagy ne jöjjenek
Ma ez a kérdés választhattok
Bántatlan maradjon-e a bicskától nyakatok
Vagy minden nap szülessenek áldozatok

Szűnjenek meg az országhatárok?
Európát töltsék meg a vegyes házasságok?
A fehér bőrűek egyre ritkuljanak
A nem kívánt újszülöttet feldarabolhassatok?

Igy nincs szükség nevezni apának,anyának
Csak eleget tegyenek a falanszter számozásnak
Igy könnyen fognak megfelelni
Az ember-robotok világának.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 + 8 =

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »