Káposztamese

Történt valamikor, a régi időkben, búsan üldögél Pál kint a faluvégen. Nagy falu volt akkor: Vecsés becses neve, Pál oly szegény volt, mint a templom egere. Vetése kiszáradt a tenyérnyi földjén, csak kecskéje legelt az üres szérűjén. Széna, szalma nem volt, csak némi száraz gaz, a kecske is koplalt, bizony ez így igaz! Messze a távolban zöld erdő, zöld levél, a kecskéje mégis csak száraz gazon él.
Üldögélt Pál, s bottal piszkálta a földet, mikor a távolban egy vándort észrevett. Egy ágrólszakadt volt toprongyos gúnyában, vagy talán királyfi, az álruhájában. Bandukolt a vándor, Pál pedig bámulta, míg lassan odaért, és megszólította: Üdvözlégy, Szegény Pál, nagy utat megtettem, amíg oly nehezen a nyomodra leltem. Három nap, három éjt egyfolytában jöttem, most letelepedek, végre reád leltem. Pál elcsodálkozott: honnan ismersz engem, nagyon messziről jössz, és tudod a nevem? Erzsébet királyné küldött el tehozzád, ő mondta meg neved, s küldi e dobozkát.
Az Óperenciás tengeren átkeltem, a part közelében hajóm összetörtem, mentettem a dobozt – no meg a bőrömet -, arra esküdtem meg, hogy elhozom neked. A dobozban találsz egy papírszeletet, tudomány van azon, nekem elhiheted. Háromszor három mag az, amit még találsz, a maggal s írással igaz kertésszé válsz. Búcsúzott a vándor, és tovasietett. A papírt olvasva Pál azon töprengett: pár évig várni kell, addig csak magot szed, addig az éhségtől még kicsikét szenved. Bár keveset ehet, egy és más még akad, eljön majd az idő, amikor jóllakhat. Akként cselekedett, amiként olvasta, előbb palánta lett, majd fejes káposzta. Szorgalmas volt Pál, a palántát nevelte, a káposztaföldre lábát nem tehette szegény kis kecskéje. Pálnak a káposzta néhány év múlva a hírnevet meghozta. A kecskéje mellé vett még egy malacot, a káposzta néki elég jól fiadzott.
Mondom, hogy híres lett, tett is sokat érte, nem csoda, hogy egy nap egy vitéz kereste. Menjen a királyhoz fel, az üveghegyre, vigyen káposztát is, ott legyen hétfőre. Még az a szerencse, kedden jött a vitéz, így maradt ideje: mégiscsak körülnéz. Talált a kamrában három jó kereket: ebből valamilyen kordét csak készíthet! De mégsem kordé lesz, legyen egy tricikli, a káposzta rangját ezzel is emeli.
Mindenre vigyázott, mit vinni kell, rakta, s nem maradhatott el a fejes káposzta. Savanyú káposzta egy hordóval felfér, hadd tudja meg a király, hogy az mennyit ér. Hajtotta a triciklit, látszott már a vár, gondolta magában: nem hajt a tatár. Karikázott nyugodtan üveghegyre fel, ott várta már a király kíséretével. A szakácsok meglátták a sok káposztát, készítettek belőle káposztáskockát: volt töltött káposzta, volt paradicsomos, készült rakott káposzta meg disznótoros.
Ott a palotában pór, nemes megtudta: királyi étel a vecsési káposzta!

Császár József
Author: Császár József

Császár József az Irodalmi Rádió szerzője Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kételyek és bizonyosságok

Kételyek és bizonyosságok Az előző részek tartalmából: Utolért minket az Idő. Elballagtunk. Már csak az érettségik ideje alatt tartózkodunk az öregiskola falai közt. Akvarisztánból csupán

Teljes bejegyzés »

Füge

Füge. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Minden történet elkezdődik valahol és véget is valamikor. Füge története is ilyen. Sokáig nem is akartam megírni. Úgy voltam vele,

Teljes bejegyzés »

KÍNZÓ OLTALOM.

Ez az írás számomra azért jelentős, mivel ez volt az első, mint olyan, amit elküldtem egy pályázatra. A pályázaton akkor semmit nem értem el vele, ám a későbbiek folyamán bekerült két könyvbe, továbbá azonos címen színpadra is lett álmodva. Nem egy vidám történet, de úgy érzem roppant fontos, hogy minél többen elolvassák, mert tudomásom szerint a kint élő szabad embereknek fogalma nem volt, és most sincs arról, hogy mi, intézményekben élők mekkora jogfosztottságot éltünk át az elmúlt két évben.

Teljes bejegyzés »

KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot, Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod. Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom, De

Teljes bejegyzés »