Történelmi lecke

Történelmi lecke

Mint a lehullott őszi falevelek halmaza
Úgy borítanak be a felhalmozott történelmi leckék
Aztán elsöprik az útból, s guanóval borítják a fecskék
Múltunk, s közelmúltunk megszenvedett perceit
S ha volt is jó , lerombolják maradásra ítélt értékeit.

Nem volt elég, nem volt elég a történelmi lecke
Pedig többször lett a józan pillanatok kegyeltje
Mikor megingott az ármány, s összedőlt a bálvány
Megnyílt a földi üdvözülés kanyargós útja
Szomjunkat oltotta az élet vizének kútja

A történelmi lecke, mondta Szent Ágoston:
Nyugtalan a szívünk, míg az Úrban meg nem nyugszik
Míg az önvád, a keserűség lelkünkben el nem alszik
Holnap a hajnallal serkenj fel ,s folytasd utadat
De új küzdelmeidben sose felejtsd mulasztásidat

Ha eljön az óra egymás kezét fogva
A tagadás lidércei ellen keményen harcolva
Az Úr kegyelmével, szeretetével megújulva
Torokszorításig, utolsó sóhajig az utókornak
Új Történelmi leckét kell példának állítani.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Utószó önmagamról

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »