Halhatatlanok

Halhatatlanok

Hajlongó hófehér szirmokon
eső csordogál, bánat zihál
elfelejtett régi sírokon,
és borzong a nyugtalan világ,
csöndjébe csüggedt fájdalom váj.
Lángokban lobogó emlékek
kis kincsei a múló létnek,
emlékszel? – Bennem, mint végtelen
film pereg újra a pillanat,
ölelnélek, hol vagy?… Kérdezem.
Árnyak osonnak a sírkertben,
hozzájuk szólok – Te, Te vagy az?
Szél lebbent fátyolt, nincs felelet,
borostyán simul rád – megágyaz,
betakarnak hulló levelek.
Kérlek, adj fényt hosszú utamon,
reményt adj! – Nyugtasd meg lelkemet,
legyél te a szelíd fuvallat,
bús magányban gyógyír sebemen,
ködvilágban a fényzuhatag.
Emlékekből koszorút fonok,
halhatatlan gyöngy benne a perc,
szenvedő gyászom egyre csorog,
újra él most minden másodperc,
miközben ezernyi láng lobog.

Kristófné Vidók Margit

2019.10.29.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + 6 =

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »