Rozika különös természete./ Részlet az új regényemből/

Mártfayné nem nyugodott bele, hogy Rozikát hamis történetbe hagyják. Elkezdte figyelni a gyereket. Bement az iskolába, kifagatta a tanítónőt a viselkedéséről. Fiatal volt, alig idősebb, mint Lidi lánya. Második éve tanított csak. Ő elmondta, Rozika soha nem játszik szünetben a gyerekekkel. Különösen, akkor vonul félre, ha tanítás végén, valamelyik szülője jön osztálytársáért. Egyszer, az egyik kisfiú meg kérdezte tőle, neked nincsenek szüleid? Miért valamelyik testvéred jön érted? Rozika durván azt felelte: Mi közöd hozzá? Mikor be kellett diktálniuk szüleik nevét, Rozika mind a kettőre, a saját nevét mondta. Ettől fogva, gyakran hallotta az előbbi kisfiútól, hogy csúfolta: „Zabi Rozi”

A tanítónő ekkor vallotta be, hogy nem mert szólni a kislány nővérének. Szerinte, egyik gyerek sem volt tisztába a szó jelentésével. Valószínű a kisfiú otthon hallotta a szüleitől.

Melinda asszony szomorúan ment haza. Tudta, a kislány mindent magába folyt amit nem tud megfejteni, saját történetet talál ki, de nem kérdez.  Azt is észrevette, a tőle kisebbekkel nagyon durván viselkedett. Egyedül Péterrel tudott együtt játszani, de csak addig, még a libát őrizték. Annak viszont örült, folyton Kati mellett kíváncsiskodott, különösen, mikor kézimunkázott. Hamar megtanulta a népi hímzések fortélyát .Úgy, ahogy nőtt, egyre szebb terítőket készített. Ahogy múltak az évek, apjával is egyre jobban megbarátkozott. A férfi pedig, mindig gyakrabban látogatott hozzájuk. Sőt, már karácsony után is, a téli szünetben elvitte bírtokára.

Fogadott mellé egy nevelőnőt, mikor Kati már nem tudott velük menni.   Nagyon megszerették egymást. A legnagyobb hóba is vitte az erőbe. Hógolyóztak, hegyet másztak.

Rozika tizedik születésnapja közeledett. Kora délután felöltözött csinosan, egyre a kaput leste, nagyon várta az apját. Lóránt bácsinak hívta még mindig. A férfi, csak nem jött.

Már azt gondolta mindenki, valami ok miatt, csak másnap érkezik. Ekkor, megjelent a Szerencs melletti bírtokának intézője, a Juhász Jóska. Rozikán kívül, senki nem ismerte, ő is csak azért, mivel párszor nyaranta már apja elvitte oda is magával. Ott, egy kisebb gazdasága volt, aminek felügyeletét erre az intézőre bízta, ki ott is lakott családjával.

Ez a bírtok, egy nyolc szobás kúria lévén, csak szüret táján népesült be. Lóránt összekötötte a szüreti mulatságot a hivatalos tárgyalásaival. Nagy tervei voltak a környék felvirágoztatásával kapcsolatban. Előre vetett terveiben szerepelt, ha Rozika férjhez megy, ezt a bírtokot, teljesen a fiataloknak adja, addig pedig kiépíti az úthálózatot a környező falvakkal. Tervében szerepelt, egy gépállomás létesítése, valamint iskola építése is. Jelenleg viszont úgy döntött, hivatalos tárgyalásai helyett, szüreti mulatságot rendez most, ismerőseinek. De: „Ember tervez, Isten végez.”

Az intéző elmondása szerint egy reggel, amint kilovagolt a bírtokára, hogy ellenőrizze a szüreti előkészületeket, megszédült és pár lépés után, lebukott lováról. Úgy találtak rá, mivel a ló egyedül vágtatott haza. Orvosa szerint, agyvérvérzést kapott. Féloldala lebénult. Kötelességemnek éreztem, hogy közöljem önökkel, mivel tudom, nagyon várta a kis Rozikát. Az utóbbi napokban, minden gondolata a kislány volt.

Feleségemnek gyakran sorolta, amig itt lesz, mit mutat meg neki a környék szépségéből, hová viszi, milyen programot csinál neki.

Amig ezt elmondta a Józsi, Rozika csak állt, szorította a Mari nővére kezét, majd kitőrt belőle a sírás és életében először ejt. ette ki apja nevét.

Zokogva mondta ki: Apuhoz akarok menni, mellette akarok lenni! Vigyetek apuhoz! Csak zokogott. Végül, beszaladt szobájába, bezárkózott. Hiába tálalták fel a születésnapi tortáját, melyen ott égett a tíz gyertya, nem volt hajlandó szobájából kijönni.

Estefelé nagy könyörgésre Marit beengedte. A nyakába borult és zokogva mondta: Már nem csak anyukám nincs, apukám is meg fog halni. Nem fog meghalni, szólalt meg testvére. Tudod mit Rozika? Megbeszéljük Melinda nénivel, elmegyünk min a ketten apukádhoz és ott maradsz végleg, ha te is úgy akarod. Már négy osztályt jártál. Amennyiben akarsz tovább tanulni, magántanulóként tanulhatsz. Ha nem, megtanulsz varrni és mint Kati, te is azzal keresheted kenyered! Te leszel a környék varrónője!

Akarom, akarom, kiáltotta Rozika. Apuval akarok ezután, mindig maradni. Én akarom ezután ápolni. Tudod Mari, nagyon szeretem őt, nagyon jó ember!

Mari erre az érzelmi kifakadásra kimeresztette szemét, nem gondolta, hogy húga így megszerette Lórántot.

Átölelte nővérét és mondta, mondta, amit eddig elfolytott magába. Te vagy a legjobb testvér! Ugye, nem haragszol, hogy itt hagylak? Nekem, már apukám mellett a helyem, soha nem akarom elhagyni, ápolni akarom élete végéig!

 

 

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Réteges emlék
Versek
Barbina Melinda Barbara

Barbina Melinda Barbara: Réteges emlék

Magányosan keringő homályos éjszakák, Rekkenő hőségből melengető félkabát, Sárguló lombtetők, majd az első havazás: Mélázva derengő, múlhatatlan akarás… Képzelt valóságban lovagló ábrándok- A félkabáttal eltűnő

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Kire kell bízni a virágokat?

Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott

Teljes bejegyzés »

Vendike

Vendike. Vendike mosollyal arcán született Ezzel mindenkit megörvendeztetett Azóta sem tűnik el arcáról mosolya Amivel vetekszik csupán huincutsága Mióta először horgászbotot látott Minden nap csak

Teljes bejegyzés »

Bendzsike

Bendzsike Harmadik fiúként született Bendzsike Kicsi lénye beletemetkezett mélyen a szívünkbe. A szeretet sugárzik mosolygós arcáról Elbűvöl mindenkit, s levesz a lábáról Zene hallatára dervis

Teljes bejegyzés »

Falvak-városok

A Budakeszi kisváros közepén felújított ABC áruházban András már mindenkit ismert. A szemüveges pultos nénit, az árufeltöltő copfos fiatalembert, a gyakorlatra érkező tanulókat és a

Teljes bejegyzés »

Petike

Petike Add Uram áldásod Petike unokámra Derék emberré váljon ez szívem vágya Hogy vigye a fáklyát boldogulására Dolgos életének mérhető hasznára Ne terhelje őt tovább

Teljes bejegyzés »