A tánc mámorában

A zenekar alig hogy halkan hangol,

a szív a ritmusába belekarol.

A keringése hirtelen felgyorsul.

Belebizsereg a láb, szinte mozdul.

 

Két szempár pontosan egymásra talál,

férfi a karját sóváran nyújtja már.

A tangó ábrándos léleknek izzó,

mint egy frissen kinyíló rózsabimbó.

 

Lépések sorozatának összhangja,

nem titkolt pezsgés lüktető óhaja.

Testek mámoros összesimulása,

elindul a szerelem finom vágya.

 

A biztosság teljes ölelésében,

a mozdulatok kacéran, kéjesen,

a boldogságtól a föld felett szállnak,

a külvilágból már semmit sem látnak.

 

A dallam még hevíti a szenvedélyt,

ölelésre adja már az engedélyt.

Mire a szám végéhez közeledik,

a kívánalom csókban megszületik.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 3 = 7

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »

Az élet egy pillanatra…

A fiú sápadtan ült a hátsó padban. Haja zilált volt, ruhája időtől megkopott. Szótlanul, lehajtott fejjel bámulta az asztalán heverő elsárgult könyv lapjait, és igyekezett

Teljes bejegyzés »