Erzsébet-kilátónál

Ragyogó júniusi napra ébredtünk,

enyhe szellő rezegtette az ágakat.

Indult a fantázia, tervezni kezdtünk,

bejárjuk ma a környékbeli tájakat.

 

János -hegyi kilátóhoz vezet utunk,

libegővel kényelmesen emelkedünk.

A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk,

a kilátásban derűsen gyönyörködünk.

 

Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk,

a látképen ámulunk, mint egy festményen.

Tiszta levegőből nagyokat szippantunk,

távcsővel pásztázunk körbe az erkélyen.

 

Több már, mint száz évre visszaemlékezünk,

korának legnagyobb ilyen épülete.

Bástyája a húsz méterre áll felettünk,

Erzsébet királynéról lett elnevezve.

 

Fentről a látvány csaknem leírhatatlan,

a fotó is kevés visszaadni pompát.

Akkor velem a táj körbefordult lassan.

Milyen gyönyörű a hazám, ez az ország!

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »