Gyötrő tavasz
Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen,
alant a föld mégis az aszálynak hódol.
Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen.
Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
Lázas magányán tűnődik a kies utca,
nyomasztja a veszni vágyó esők képe.
Csend szövi napjaink és van, aki azt súgja
(mert már fáj a térde) Vállaljuk el végre!
Siheder, kit kábít a gondtalanság íze,
hagyja, hogy a kor így baktasson felette.
Nincs már olyan, ki érett fejjel szállna vízre,
a rettegőknek lett erénye és terve!
Most látszólag mindenki mások terhét hordja,
bent az ember mégis egy kicsit Pilátus.
Talán víz a bűnt, tétlenség a tüzet oltja?
Csend van. Hát így telik mifelénk a május!
Nyárrá vénült a tavasz, hámlanak a rügyek.
Eget, földet egy kór sújt, ez így arányos,
és néha áldozni hívnak a közös ügyek,
vagy önző tornyokká esik szét a város.
A vad harang
Tort ül a kétség! Hallgat a város, hallgat az utca,
éhes a nadrágzseb de soványan hallgat a buksza.
Kordonon innen déli harang bút húz fel az égre;
irgalomért így nyúzza, ha nem jut húsra, kenyérre.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
Egy válasz
Nekem nagyon tetszik ez a vers. Van valami furcsa hangulata, ami abszolút magával ragadott. Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂