Igaz szeretet

A forró kávémnak gőzölög párája,

kecsegtet illata, orrom birizgálja.

Élvezem e csendes, békés állapotot,

közben magányomban folyton rád gondolok.

 

Boldogság volt veled a múltnak virága,

fényeket hoztál régi, sötét szobába.

Tieddé váltak a meghitt érzéseim,

benned telepedtek le új reményeim.

 

Most is hallom szavaid ékes dallamát,

te adtad meg nekem életem tavaszát.

Vigyáztál reám, mint a földi angyalom,

nem szólhatott miattad sosem panaszom.

 

Hű társam voltál, pedig voltak gondjaid,

bizonyítják levélben is írt soraid.

Mélázva újra olvasom a szavakat,

közben felidézem a mesés nyarakat.

 

Ringatnak az ábrándos, édes emlékek,

kell még, hogy gyakran megérints, érted égek,

ha nem éltetnéd a szívem ragyogását,

az arcomon ülnének párás barázdák.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »