Megjelent a kór

Megjelent a kór

Korát szépsége kiválóan leplezte,

haja, mint az élet arany koronája,

az arcát hajszálnyi vonal se metszette,

vakított fekete szeme ragyogása.

 

Váratlan pillanat villámként cikázott,

szívében sorba nyilazta a barázdát,

tehetetlenség lelkébe léket szántott,

nem lelte a képlet valós megoldását.

 

A fejében ezernyi forma terjengett,

képzete hányta az ütközőpontokat,

finom bőre, izzó szeme fénytelenebb,

a lét vonala ezután hogyan folyhat?

 

Az álnok kór tette a dolgát szüntelen,

leszívta a sejtek erejét szaporán,

csak koptak, rogytak egyre kegyetlenebben,

megmutatták tettüket a test fátyolán.

 

Hová lettek az izmos domborulatok,

mik a szemeket annyira vonzott,

csicsergés rokonszenves bája, mit adott,

mint falról a régi vakolat, leomlott.

 

Hosszú idő teltével lehetett lelni

a sápadt arcélben a régi szépségét,

létének igaz formáját érzékelni,

megtalálni meggyötört szemének fényét.

 

Nem volt többé semmi se az eredeti,

de mi létezett, nem lehet letagadni,

a bitorolt testet tönkre lehet tenni,

volt szépségnek alig maradtak  nyomai.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »