Megjelent a kór

Megjelent a kór

Korát szépsége kiválóan leplezte,

haja, mint az élet arany koronája,

az arcát hajszálnyi vonal se metszette,

vakított fekete szeme ragyogása.

 

Váratlan pillanat villámként cikázott,

szívében sorba nyilazta a barázdát,

tehetetlenség lelkébe léket szántott,

nem lelte a képlet valós megoldását.

 

A fejében ezernyi forma terjengett,

képzete hányta az ütközőpontokat,

finom bőre, izzó szeme fénytelenebb,

a lét vonala ezután hogyan folyhat?

 

Az álnok kór tette a dolgát szüntelen,

leszívta a sejtek erejét szaporán,

csak koptak, rogytak egyre kegyetlenebben,

megmutatták tettüket a test fátyolán.

 

Hová lettek az izmos domborulatok,

mik a szemeket annyira vonzott,

csicsergés rokonszenves bája, mit adott,

mint falról a régi vakolat, leomlott.

 

Hosszú idő teltével lehetett lelni

a sápadt arcélben a régi szépségét,

létének igaz formáját érzékelni,

megtalálni meggyötört szemének fényét.

 

Nem volt többé semmi se az eredeti,

de mi létezett, nem lehet letagadni,

a bitorolt testet tönkre lehet tenni,

volt szépségnek alig maradtak  nyomai.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ők néznek

  Ők néznek Ők néznek rám. S én visszanézek. Túl élőkön, túl a meséken. Álnevük halkan rám tapad, mint árny az égen – megmarad. Szívem

Teljes bejegyzés »

Az erdő csendje

Szabó Edit : Az erdő csendje Nem akarok hinni a szememnek ! Tarrá vágott farönkök között megyek, kopaszra vágott sinylő dombok zöld nélkül Hová lettek

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Várni (hat haiku)

Rózsa Iván: Várni (hat haiku) tehetetlenül mennyei mannára vár – álszent állapot semmit sem tenni ám megváltást elvárni – kényelmes dolog tudom hazajössz nem kell

Teljes bejegyzés »

Csak egy arc

Csak egy arc a tömegben: Ez most a szerelem nekem! Arctalan arcátlan arcok, Közönyös lélek-harcok! Fekete emberek méla serege: Úgy hiányzott élet szeretete! Akartam, hogy

Teljes bejegyzés »

Odakint megvárlak

Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott.   Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,

Teljes bejegyzés »