Megjelent a kór

Megjelent a kór

Korát szépsége kiválóan leplezte,

haja, mint az élet arany koronája,

az arcát hajszálnyi vonal se metszette,

vakított fekete szeme ragyogása.

 

Váratlan pillanat villámként cikázott,

szívében sorba nyilazta a barázdát,

tehetetlenség lelkébe léket szántott,

nem lelte a képlet valós megoldását.

 

A fejében ezernyi forma terjengett,

képzete hányta az ütközőpontokat,

finom bőre, izzó szeme fénytelenebb,

a lét vonala ezután hogyan folyhat?

 

Az álnok kór tette a dolgát szüntelen,

leszívta a sejtek erejét szaporán,

csak koptak, rogytak egyre kegyetlenebben,

megmutatták tettüket a test fátyolán.

 

Hová lettek az izmos domborulatok,

mik a szemeket annyira vonzott,

csicsergés rokonszenves bája, mit adott,

mint falról a régi vakolat, leomlott.

 

Hosszú idő teltével lehetett lelni

a sápadt arcélben a régi szépségét,

létének igaz formáját érzékelni,

megtalálni meggyötört szemének fényét.

 

Nem volt többé semmi se az eredeti,

de mi létezett, nem lehet letagadni,

a bitorolt testet tönkre lehet tenni,

volt szépségnek alig maradtak  nyomai.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »