Nyomor

Nem látok, nem érzek
És semmit nem értek.
A világ szép virág,
De rajta rút kórság:

Nyomorú életek,
Keserű rab évek,
Természetszennyezés,
Boldogságmérgezés!

Szerelem? Ritkaság!
Boldogság? Butaság!
Gyönyörű vágyálom,
közeleg halálom!

Gyűlölet, utálat!
Bár én nem táplállak,
Halld meg az én szavam!
Nem érhetsz utánam!

Oh, Jóság, Barátság,
Nem győz a Gonoszság!

Peregrinus Facilia
Author: Peregrinus Facilia

Facilia Peregrinus az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Facilia Peregrinus, a "pöttyös időszakban" születtem, az áldott 80-as évek derekán. Ehhez híven ama kor szellemisége, az örök lázadás, a sorból mindenkoron valamilyen formában történő kilógni vágyás jellemez. Szabadkai magyar családból származom, de tanulmányaimat itt végeztem Magyarországon. Életemet a szexuális beállítottságomból kifolyólag inkább a művészetnek, esetleges művészi karriernek szeretném szentelni, mint a nagybetűs szerelemnek. Keresztény értékrenddel rendelkezem, ami meghatározza hozzáállásomat a világ dolgaihoz (legyen szó emberről, kapcsolatról, világnézetről, vagy bármi másról). Az utóbbi néhány évre tekintve többségében dalszövegek írásával, dallamírással foglalkozom, de természetesen más irodalmi műfajokkal is szívesen próbálkoztam, illetve jelenleg is előfordul: vannak verseim, novelláim, regényeim, meséim. Első verseim 10 éves koromban keletkeztek. Másságomból kifolyólag szociális érzékenység és mély empátia jellemez. Már egész fiatal koromtól kezdve befelé forduló típus voltam, így kerültem kapcsolatba a művészetekkel: elsősorban a zenével, az énekléssel, az olvasással, az írással, a vers- és mesemondással. Több irodalmi versenyen vettem már részt sikerrel, míg a zene és az éneklés megmaradt hobbinak: ez által felnőtt koromra már körvonalazódott, hogy hivatásszerűen is az írással szeretnék foglalkozni. Az Irodalmi Rádió által nyújtott pályázati lehetőség révén vérge eljuthattam az antológiában, könyvben való megjelenéshez is, ami ezelőtt sajnos még soha nem sikerült. Ez úton...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »