Zene-zörej, kenu
A kenuevező mindig csak egy oldalon dolgozik.
A csapás csobbanással jár. A vízből kiemelt lapátról a vízbe peregnek a cseppek.
Ez egy apró sorozat. A ritmus a csapásszámtól függ. Az evezőfogás változtatásával finoman hangolni lehet.
A kenu a vízhez képest halad. A hajótest szélcsöndben is dúdol, még ha halkan is teszi.
De szél szinte mindig van. A hullámok mindig jönnek- mennek, a hajónak csapódva zajongnak, énekelnek ezek is. A hang függ a kenu anyagától, terhelésétől, súlyeloszlásától.
De legfőképpen a hullámok méretétől, irányától és hosszától. Hullámhossz és frekvencia látható és hallható egyszerre.
Aztán ott vannak a ropogó ízületek, a suhogó ruhák, a sokféleképpen fújtató légutak.
Taktusokat vernek a rosszul rögzített tárgyak a kilengésektől. Ha nagy a szél, még az evező nyele is rázendít. A vízcseppek másként csapódnak ekkor már a folyóba, új dobosok verik ilyenkor a hajó oldalát. Aztán ott az eső, és a zivatar 1000 fajtája…
Ha jég veri a műanyag testet üstdobok és pergő dobszólók harsognak.
És a hajónk még nem érintett partot, hínárt, csak vizet…
A jéghártya ropogása a kenu alatt, egy a hangok sokaságából.
Milyen lehet mindez hóesésben?
2016. augusztus
Simon Farkas
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
3 válasz
Köszönöm szépen nagyon tetszett a vers!
Köszönön, hogy felfigyelt rá, nagyon jólesett a visszajelzése!
Tisztelettel
S.F.
Nagyon elgondolkodtató vers, köszönöm szépen!