Az elmúlás virágai

Az elmúlás virágai,

Érintik a Földet.

Az ősz száguld,

Bolyong a levél.

Forog, a kezdet a vég.

Tűz lángja, gyújtja a szikrát.

Ébred, nyílik a kapu.

A hamuból Főnixként éled.

Molnár Julianna
Author: Molnár Julianna

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


,,Anya csak egy van.”

Hogy miért szeretlek ennyire? Mert te vagy a szívem mindene. Te és a húgom vagytok a családom, Nem is kell jobbat találnom!   Hogy miért

Teljes bejegyzés »

Jó barátság, rossz barátság

Jó barát, rossz barát A jó barát az, Isten áldás , életünkben egy kéznyújtás Könnyebben vesszük a levegőt, bajainkban lehet megmentőnk Közös gondolat-teremtőnk, egyedüllétünkben megmentőnk

Teljes bejegyzés »

Mosolyod

Megláttalak, s most kezemben egy képed. Nézem, s elvesztem benned, ahogy ragyog a szemed. Elvesztem így, mosolyodat látva, s körbe fonja arcod , hajad csillogó

Teljes bejegyzés »

Őszi kikötő

Csontig hatol a hideg, a nyálkás köd mögé bújik az utca is, fényezi a követ. Szinte ég a tüdőm, ahogy magamba szívom ezt a sós

Teljes bejegyzés »

60?

60 ? Csípős, szitáló Márton-napon megállok egy aranyló fa alatt. Mint más világból érkezettet, beburkol most a gondolat. Szürke, magányos ez a reggel, mégis szívemre

Teljes bejegyzés »