Mosoly fénye

A mosoly fénye a sötétben,

Világítja az utat.

Megérkezik akkor is, ha ér a gond.

Mosolyogj,

Kergesd el a rossz napokat.

Elvarázsol a mosoly.

Benne éled a szerelem.

A szépség otthona a lelkedben.

Olyan mint egy ölelés.

Ha a szerelmed rád nevet.

A mosoly napsugár béke.

Körbe lengi ajkadon a reményt.

Bujkál a szemedben huncutul.

Összeköti a végtelent,

Mint a Nap a hegyek tetejét.

Molnár Julianna
Author: Molnár Julianna

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »