Éji tűnődés

Héthelyi Krisztina
Éji tűnődés

szemedben a holdat látom
tompa merengés az álmom
éjjel sarlót von az égre
majd kihuny sosemvolt fénye

állandó változásban vagy
és nem tudlak megtartani
elmémben bolyongó tudat
nincs kedvem tűnőt játszani

eszembe jut a keringő
táncolt az elfogyó idő
a zene még lüktet bennem
tán a mindenséget érzem

emlékedből töltekezem
igaz mindig másnak látlak
mily sejtelmes e szerelem
téged megtartani vágylak

ez éjjelen nem alhatom
úgy felragyog fakó arcod
szemedben a holdat látom
míg elnyel egy furcsa álom

hosszan ablakomban álltál
parázson izzó sötétség
még most sem tudom mi voltál
kósza lidérc vagy jelenség

Héthelyi Krisztina
Author: Héthelyi Krisztina

Héthelyi Krisztina az Irodalmi Rádió szerzője. 2016-ban új élet kezdődött. Lett egy cicánk, aki előhívta belőlem a művészt. Először csak rajzoltam és festettem, majd cicám ihletésére megírtam Tengeranyu című mesémet, mely 2019-ben könyv alakban látott napvilágot az Irodalmi Rádió jóvoltából. 2021-ben megjelent Egy cica titkos naplója címmel Zoé cicánk blogja, melyet először felnőtteknek vezettem egy saját weboldalon. Édesanyám állandó nógatása és férjem közreműködése kellett ahhoz, hogy ezt a naplót megjelentessük. Ehhez először átírtam gyerekmesévé, mert én igazából a gyerekeknek szeretek írni. Meséket is illusztrálok, emellett verseket is fabrikálok. Legújabb szenvedélyem a képregénykészítés. Szintén 2021-ben jelent meg egy képregényem is Csimota címmel. Ez is cicákról szól.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »