Itt suhansz még a lelkemen,
mikor rám virrad a hajnal,
színekkel festett berkeken,
ha ébred a május halkan.
Én várlak, még nem temetem,
türelmem rózsáit óvva
széltől, vihartól nevelem,
mi szép volt ne kopjon dobva.
Itt suhansz még a lelkemen,
amikor ugyanúgy rebben
a nyári lepke kertemen,
mint ébredő vágy a testben.
Még a veled ölelt este
emléke mámor a habon,
amikor csak a hold leste
körémfont karod a padon.
Itt suhansz még a lelkemen,
hiányod emészt, gyere még!
Várlak minden új reggelen,
nem öleltelek már oly rég.
Author: Vitos Irén
Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.