Itt suhansz még a lelkemen

Itt suhansz még a lelkemen,

mikor rám virrad a hajnal,

színekkel festett berkeken,

ha ébred a május halkan.

 

Én várlak, még nem temetem,

türelmem rózsáit óvva

széltől, vihartól nevelem,

mi szép volt ne kopjon dobva.

 

Itt suhansz még a lelkemen,

amikor ugyanúgy rebben

a nyári lepke kertemen,

mint ébredő vágy a testben.

 

Még a veled ölelt este

emléke mámor a habon,

amikor csak a hold leste

körémfont karod a padon.

 

Itt suhansz még a lelkemen,

hiányod emészt, gyere még!

Várlak minden új reggelen,

nem öleltelek már oly rég.

Vitos Irén
Author: Vitos Irén

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. A huszas éveimben művészettörténetet hallgattam, nagy hatással voltak rám a stílusteremtő géniuszok, művészek, alkotók, ekkor értettem meg, hogy minden képzőművészeti műalkotás, valójában egy költői kompozíció és ugyanúgy lehet olvasni benne, mint egy irodalmi műben. Azóta magam is festek, a Modul Art Academyn és neves hazai mesterek mellett  igyekszem folyamatosan fejlődni. Az írói énem is felnőtt koromra bontakozott ki, a fiam születését követő években kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, ekkor még főleg gyermekirodalommal. 2011-ben három gyerekeknek szóló könyvem jelent meg és írtam gyermekmagazinok számára is. Azóta számtalan antológiás kötet társszerzője lettem. Pózai írásaim és verseim folyamatosan jelennek meg kortárs magazinokban, újságokban, online felületeken és nyomtatásban, határon innen és túl. Több versem elhangzott már online irodalmi- és rádióműsorokban. 2020-ban egy különleges nemzetközi megjelenéssel is gazdagodtam, egy írásomat beválasztották egy többnyelvű, Európa szerte megjelenő kötetbe, ahol osztrák, német, holland, belga, és francia szerzők írásai mellett, az én egyik prózai alkotásom képviselte a kortárs magyar irodalmat. Közben elismerések és díjak is megtaláltak, 2020-ban Kiváló Publikációkért Nívódíj-at, 2021-ben Aranypenna Díj-at vehettem át, és még sok, szívemnek oly kedves elismerést. 2021-ben három versekötetem jelent meg: az EREDETSORJÁK, a FELHŐROMÁNC és a SZÓLNI A CSÖNDDEL. A negyedik is már a nyomdai...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »