Mindent tudni vélek a lélek-mesékről,
Mindent látni vélek, mit látni a fényből,
De minek mindent tudni, minek mindent látni,
Hisz a felszínen könnyedebb lélektáncot járni.
Semmit sem tudok életről-halálról,
Semmit sem tudok a létről, a vágyról,
De minek is tudni, jobb meghalni balgán!
Tudásra szomjazó lelkem csak kifacsarnám.
Könnyel él a látó, s mosollyal a vak,
Mind a ketten mindig máshová vágyódnak,
S szívük ugyanúgy a világban bolyong.
Mind egy közös útban lennénk valóságosak,
Hol mosoly és könny olykor összeolvadnak,
Hol mélységek nélkül a lélek nem szorong.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
