Legyen vége már

Legyen vége már

 

Marcona mellkasok

Dalolva fújnak indulót,

Fáradt, meggyötört lábak,

Haptákba vágott menetelések.

 

Megnyílik a föld,

S háború hasadékán

Lóg a nyomorult.

Legyen Béke már!

 

Imáját mormolja sok vén diák,

Háború elől menekülve

Anya bujtatja hím magzatát.

Legyen vége már!

Legyen Béke már!

 

2018

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Adorján L. Zoé

Itt van

ITT VAN   Csak te tudod, ki érezted már valaha, milyen a bódító rózsaillat, s a leomló loncé, mely az éjszakába leng… Azt is tudod,

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »