Idő

Idő nincs, mondták a bölcsek.

De akkor nem értem:

Hova rohanunk? Ha nincs is,

Hát én sem kérem!

 

Bim-bam, egyre csak ketyeg,

Tikk-takkot zakatol a fejem!

Nap mint nap hajszolom,

Magam köré tekerem…

 

Hajszolom ami nincs: az időt.

Másodpercek, percek…

Dühöngve, időzítve,

Egyre csak telnek.

 

Határidő, tanidő, szabadidő…

Tébolyda minden hétköznap.

Az ember szalad, s ha feled,

Rögtön a fejéhez kap.

 

Bim-bam, tik-tak, 

Mindjárt bomba robbanás,

Nap mint nap térdre kényszerít

A kapkodó rohanás.

 

Állítsunk meg minden órát,

Ami vészjóslóan ketyeg!

Az idő telik anélkül is,

De nem, az nem lehet!

 

Nincs idő. Tudták a bölcsek.

Csak két dolog van: a Nap és Hold.

Váltakozik odafent 

Az éji s nappali égbolt.

 

Ilyen egyszerű volna.

Nem kellene mérni.

Tudni kéne az örök időkben

Sodródva lebegni: ÉLNI.

 

Nem lenne ma, sem holnap,

Sem huszonnégy óra.

Nem lenne zaj,

Mi a fejekben szólna.

 

Csak az égbolt lenne,

Táncolva szökkenő,

S lenne nem mérhető,

Egységes, nem létező: örök idő.

 

Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »