Káró katonák

Káró katonák

Fent a légben vonulnak a káró katonák
Számukra is nyitva áll az egész világ
De ők keresik az érő búza–kukorica mezőket
Lesajnálják onnan fentről a szegény éhezőket
Felfalják az ember munkájának gyümölcsét
Fekete színük jelképezi lelki szegénységük
Ilyen fekete lelkű nálunk a politikai ellenzék szeretnék szétv
A hatalmat megkaparintva jövőnket szétvernék
Régi mondás : ki jogát csak erőre alapítja
Feljogosít erőt használni ellene. ezt kellene
Ám a demokráciára méltó nem lehetne
A parlamenti padban gúnyos szóáradatukban
Isteneik sorban csúfos halálban meghalnak
Káró katonák,önkéntesként mehettek a háborúba
De hagyjátok a békét, nemzetünket megóvva
A dühös oroszlánt ti is messze,messze kerüljétek
Káró katonák hagyjátok el a magyar búza mezőket
Itt élnek szívünkben az ősi hagyományok, törvények
Nemzetünket táplálják mit termelnek a földek

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »