Koppanás

Képzelődöm?

Vagy tényleg az történik, ami?

Hogy számkivetetté válok?

Lehet megérdemlem.

De még nem értem,

Pusztán igazságtalannak találom.

Bántottam valakit?

Vagy csak a magam útját járom?

Bánt ez valakit?

Megtépáznak. Én is megtépázom?

Nehezen húzom az igát,

A hétköznapok lehetnének könnyebbek.

Látom ugyanezt, ott hirtelen:

Abban a másik szempárban,

Akivel összesodor az élet. 

Neki sem egyszerű.

Mégis belém mar. 

Én is belémartam? Csak nem látom?

Ki segít tisztán látnom?

Nincs egy valamirevaló tükör!

Vagy éppen ő az? 

Ő, itt szemben velem? 

Talán elhiszem. 

 

Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A cipőpucoló

A cipőpucoló Nem volt szabad felpillantanom. A lábak titka, hozzá a cipő, igen ritka, hogy nem egyezett. Először mezitláb jöttek. Költöztek és kérdezték, van-e nekem,

Teljes bejegyzés »

Angyalok földjén, tévúton

Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így

Teljes bejegyzés »

Magam lettem

Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

Egynek látszik

  EGYNEK LÁTSZIK   Tudom, most, itt, ez egy létezés: formába öntött élő lélegzés. Hiszem, hogy a lélekben a lényeg ott marad. A keresőnek, ha

Teljes bejegyzés »

Vicc-est

Mikor velem jöttél szembe, S egyszer csak rámírtál a csetbe, Az egész olyan volt, Mint a filmvásznakon.   A szívem csak úgy táncolt, A mosolytól

Teljes bejegyzés »