Képzelődöm?
Vagy tényleg az történik, ami?
Hogy számkivetetté válok?
Lehet megérdemlem.
De még nem értem,
Pusztán igazságtalannak találom.
Bántottam valakit?
Vagy csak a magam útját járom?
Bánt ez valakit?
Megtépáznak. Én is megtépázom?
Nehezen húzom az igát,
A hétköznapok lehetnének könnyebbek.
Látom ugyanezt, ott hirtelen:
Abban a másik szempárban,
Akivel összesodor az élet.
Neki sem egyszerű.
Mégis belém mar.
Én is belémartam? Csak nem látom?
Ki segít tisztán látnom?
Nincs egy valamirevaló tükör!
Vagy éppen ő az?
Ő, itt szemben velem?
Talán elhiszem.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
