Mondd, mit ér?

Mondd,

Mit ér

A fegyver?

Ha nélküle

A sors is megver?

 

Mondd,

Mit ér

A szép szó?

Így is, úgy is

Véres lesz a hó!

 

Mondd, 

Mit ér

Az élet?

Ha fiadat

A harcban félted?

 

Mondd,

Mit kérsz,

Istenem?

Áldozatot?

Ma nincs kegyelem?

 

Mondd!

Felelj!

Lesz béke?

A harcnak már

Sosem lesz vége?

 

Mondd.

Vagy ne.

Ne felelj!

A magasba

Szívedből emelj!

Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy varázslatos kuckó

    Egy varázslatos kuckó        A füstös félhomályban egy parázsló cigarettavég, a múlt hamutálcájában büszkén dúdol egy szép mesét. Gyönyörű, őszinte, lázas

Teljes bejegyzés »

Virág a Sztüx partján

  Egymagam ülök a Sztüx folyó partján, az elmúlás szólít meg, morajló hangon, belenézek tükrébe s látom ráncos arcom, Voltam ám én is fiatal hajdanán,

Teljes bejegyzés »

Téli kaland

Felhőből hull hópaplan, nyúl vacog a bokorban. Hosszú fülét hegyezi, épp a rókát figyeli. Várja őt a családja: ura, fia, leánya. Nagyot ugrik nyúl koma,

Teljes bejegyzés »

Levendulás cappuccino   Ülök a padon . Levendulás cappuccino kékje az égről visszaint, s fák vigyáznak rád s rám, kupolájukon a remény  kacsint. Hiszi a

Teljes bejegyzés »

Az én Istenem   Az én Istenem szívemben őrzöm, mint kagyló mélye gyöngyöt,igazat, Fájdalom,öröm évgyűrűi érlelik bennem,napra nap.   Álmaim növelik, miket már soha nem

Teljes bejegyzés »

Nagyboldogasszony   Anyám, ölelj át, vígy magaddal, ölelj szívedhez a Napban, csillagokból küldj ösvényt utamra, nehéz az óra, ne hagyj magamra…   Anyám, te mindent

Teljes bejegyzés »