Átölellek, csak látatlanul,
Tudom, hogy belül
Vérzik minden sejted.
Simítalak, csak így bántatlanul,
S érzem hogy szemed
Könnyzáporát rejted.
Hozzád hívom az Angyalokat,
Hátha körbefonják
A ki nem mondott
Gondolatot,
Toldozgatott
Bánat foltokat,
Körbetáncoló
Angyalok lepik el
Az egész éjszakát.
Másmerre mész, igen ártatlanul
Történt már ilyen
Máshogyan hitted,
Az élet most nem úgy alakul,
A tündérmesédbe
Eszedet vitted.
Nem akarom felvállalni,
Hogy én legyek
A józan eszed.
Nem akarom átgondolni,
Hogy én mondjam ki
Mert te nem mered.
Hozzád hívom az Angyalokat,
Hátha körbefonják
A ki nem mondott
Gondolatot
Toldozgatott
Bánat foltokat,
Körbetáncoló
Angyalok átölelnek,
S vigyáznak majd rád.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.