Változik a világ . / Novella /
A városi fúvószenekar tagjaként, a puha diktatúrában testvérvárosba Hollandiába, Kastrikumba u-
tazott a kis csapat. Hosszú buszos utazás végén igen elfáradva érkeztünk a kis tengerparti városba.
A „ szabad világba” érve, a határ átlépése után valamennyien mély sóhajtás után az előkerülő hazai
pálinkásüveget jól meghúztuk és vidám csevegésbe kezdtünk.
Megérkezésünket a városka előljárói virággal pogácsával, s pezsgővel köszöntötték.
A holland Testvérvárosi Egyesület tagjai felsorakoztak a fogadó bizottság mellé, majd előre elké-
szített lista alapján névszerint a vendéglátó családok képviselőihez irányítottak.
Ezt követően az elosztásnak megfelelően szállásainkra kísértek.
Egy igen barátságos idősödő házaspár Horváth Ernő karmester –igazgató barátommal együtt vett
pártfogásába.
Akkor ismertük meg először személyesen a tipikus holland sorház építkezést.
Az emeleten kaptunk elhelyezést , egy szobában két ággyal.
Úti csomagjaink kipakolása, és tisztálkodás után vacsorához invitáltak.
Vendéglátóink kitettek magukért. Ízletes ételeket szolgáltak fel. A kissé pocakos nagyétvágyú karnagy barátom éhes maradt.
A feltálalt hús szinte átlátszó vékony volt, egy szelet egy harapásra való. Barátom erőt vett magán, és felkért, tolmácsoljam kérését : megengednék-e számára, hogy saját magával hozott ele-
mózsiájából pótvacsorát készítsen.
Úti podgyászában bőséggel volt zsírban tárolt karaj, csülök, kolbász stb. Miután mosolyogva enge-
délyt kapott, elfoglalta a konyhát. Sütött, főzött. Az incsiklandó illatok a háziak jókedvét is előva-
rázsolták.
Miután az elkészített ételeket felszolgálta ketten hozzákezdtünk a falatozáshoz.
A háziak noszogatásunkra óvatosan csak kóstolót vettek. A finom magyaros ízek megnövelték ét-
vágyukat és egyre csak pakoltak tányérjukra. Jól belaktak. Egyik palack bor hozták a pincéből
a másik után. Vidám hangulatban telt el az este. A nyelvi korlátok megszűntek. Valamennyiünk
szerény német tudása akadémiai szintre hágott.
Másnap rfeggel Ernő karnagy barátom korán távozott. Viszonylag közelünkben felállítottak több
ezer embert befogadó sátrat. Vendéglátóink elmagyarázták, hogyan találjuk meg a sátrat. Nagyon
figyeltem, mert ismertem rossz tájékozódási képességem. Később hangszeremmel én is útra kel –
tem. Számoltam a lépteimet, így mértem a távolságot: hol kell jobbra, hol kell balra kanyarodni.
Hiába tartottam magam a javasolt útirányhoz: mindig visszakerültem vendéglátóim házához.
Utolsó próbálkozásom szerencsével járt, mivel útközben két zenésztársammal találkoztam. Segit-
ségükkel eljutottam a sátorhoz.
Estére a sátor csaknem megtelt. Kis koncertünkkel nagy sikert arattunk.
A város vezetői estére párunkat meghívtak egy kis beszélgetésre, sörözésre, harapnivalóra. Küldött-
ségünk tagjai között lett volna a párt által delegált elvtárs utitársunk. Különös fortéllyal sikerült meghiusítani az esti találkozáson való résztvételét. A beszélgetés hamar politikai témák síkjára tere-
lődött. A városiak a szabadságot képviselték, mi az elnyomást.
Kirándulásokat szerveztek a környéken .Voltunk Alkmárban, a sajtok városában gátaknál, Amszterdamban stb. Gáláns vendéglátásban részesültünk.
Hazafelé pár napot töltöttünk egy kis bajor faluban. Tíz fúvószenekar találkozójára voltunk hivata-
losak. Pazar ellátásban részesültünk. A zenekarok egymást követve egyik faluról a másikba zenélve
masíroztak. Az út közepén már valamennyi fúvós kolléga szája kirojtosodott. Képtelenek voltak játszani. Mivel a rezesek az én hangszerem -fagott- hangját túlharsogták, a menetzenét nem fújtam.
Ernő megkért arra, hogy egyedül fújjam a nótákat. Így váltam főszereplővé.
A végállomáson egy ötezer főt befogadó sátor várt. A tíz zenekar tagjain kívül a szabad helyekre be-
engedték a falu-lakosokat. Mindegyikünket literes kancsó sör várt, s megkezdődött a szentmise. Az egész szertartás alatt az üresedő kupákat után- töltötték. A szentmise alatt mindenki kapott egy tel-
jes sült kappant.
A házi gazdám napi söradagja tíz korsó sör volt. Távozásunkra már én is négy – öt korsót fogyasz-
tottam.
Kifelé menet csak a személyeket, útleveleket,hangszereket kellett összeírni, a bizonylatot lepecsételtetni.
A visszaút során a magyar határnál el kellett számolni a hangszerekkel, valamint kábítószert keres –
tek. A hangszerem tokját kinyittatták. Mivel a dobozában szétszedve két részben helyezkedett el
meg akartak vádolni idegen, kinnt vásárolt hangszerrel . Folytott nezetések kíséretében össze kellett
raknom a hangszert megnyugtatásukra. A vámosok műveltségére volt jellemző.
Változik a világ.
Amilyen szeretettel, barátsággal fogadtak külhoni barátaink, ma utálattal, tüntetéssel, a kiszolgálás
megtagadásával fogadják a hozzájuk tévedő magyarokat.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
