Aznap korán kellett mennem egy iskolába. Az első órát látogattam. Alig bírtam felkelni, mint általában, ha korán kell mennem. Február első felében jártunk, még elég sötét volt a hajnal. Tettem vettem a konyhában, a reggelimet készítettem elő, mikor elég fura fényekre és hangokra lettem figyelmes. Álmosan néztem ki a konyhaablakon és láttam, hogy esik. Persze, az időjósok megmondták, hogy esni fog, sőt, időnként heves zivatarra is számíthatunk. De mik ezek a fura fények és hangok, csak nem villámlás és dörgés. Kinéztem a lakás másik oldaláról a ház előtti villamosmegállóra. Valójában zuhogott. Az emberek esernyővel siettek és húzódtak be a megállóban lévő kis fedett váró helységbe. Egyszer csak felvillant valami, majd dörgés. Igen, valóban. Mintha tavaszi, vagy még inkább nyári zivatar lett volna február első felében.
Készülődtem tovább. Kicsit zavart, hogy ilyen esőben kell majd elmennem egy idegen helyre. Tiszta víz leszek, amikor megérkezem, hová tudom majd letenni a vizes kabátomat. Esetleg totál vizes lesz a nadrágom és majd abban kell legyek egész délelőtt. Nem lenne jó megfázni, hiszen még sok dolog lesz a héten.
Végül megszántak az égiek. Mire elindultam, elállt az eső. A villamos is hamar jött. És pont az, amivel végig tudtam menni. Felszálltam. Elég sokan voltak, nem tudtam leülni. Nem túl nagy baj, hiszen majd úgyis ülni fogok egész délelőtt. Szerencsém volt, egy nő három megálló múlva leszállt és gyorsan leültem a helyére. Ketten ültek velem szemben. Egy jó negyvenes férfi, aki nagy bőszen nézett bele egy könyvbe, és egy fiatal lány, aki notebookba rajzolt. Mellettem egy fiatal nő és hasonló korú férfi beszélgetett. Unalmas utazás, mint általában.
A szemben ülő férfi hol kinyitotta, hol becsukta a könyvét. Véletlenül belepillantottam és akkor láttam, hogy könyve egy képregény. Érdekes. Egy negyvenes férfi képregényt olvas. Néha egész elmélyült benne. Biztos elgondolkodott az éppen olvasott történeten. Vagy egyszerűen csak fáradt volt még, és munkába menet így kapcsolódik ki egy kicsit. A féri mellett ülő lány notebookjába is belepillanthattam, és azon is meglepődtem. Egy gyönyörű pillangót rajzolt. Furcsa volt már korábban is a lány mivel úgy tűnt mintha radírozott volna. És igen, tényleg radírozott. De miért rajzolt pillangót? Nagyon szép, kidolgozott rajz volt. Szerintem már biztos otthon elkezdte, kizárt, hogy az egészet a villamoson rajzolta volna meg. Biztos ez a munkája, és az utazás alatt csak kicsit alakítgatott a rajzon. Majd eltette.
Egy darabig nem történt semmi. Egyik megálló jött a másik után. Utasok le és felszálltak. Mindhárman csak néztünk ki a fejünkből. Majd egyszer csak észrevettem, hogy a lány lába alatt van egy fekete kesztyű. Megszólítottam, hogy véletlenül nem az övé-e a kesztyű. Lehajolt és felvette. Majd hátra nézett és megtalálta a párját is. Szép, már kicsit ugyan hordott, fekete bőrkesztyű volt. A lány szorosan és mintha kicsit zavartan fogta volna a pár kesztyűt. Mintha azt nézte volna, vajon ki hagyhatta el? Sőt, mintha azon gondolkodott volna, hogy mi legyen a kesztyűvel? Hagyja a villamoson, vagy szóljon majd a vezetőnek, amikor leszáll? Majd pici mosollyal a száján rám nézett, mintha köszönetet akart volna mondani. Én fogadtam, de hasonlóan diszkréten. Egyszer csak felállt. Azt hittem leszáll. De nem, átment a villamos másik oldalára és még ment egy megállót. Csak akkor szállt le. Hát, szerintem nem az övé volt a kesztyű. De ezt sosem fogom megtudni. A következőnél én is leszálltam. Szinte tavaszias volt az idő. Kicsit ugyan hűvös, de tipikus zápor utáni hangulat. És még a madarak is csicseregtek. Pedig csak február első felében jártunk.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
