Az eltűnt tavasz

Tétova ősz, amint halad,
Néha még izzó nyárba vált.
Látva hófehér, szép hajad,
Csillámló, hűs telet kiált.

Bennem a nyár lebbent tova.
Örök varázzsal hiteget.
Égboltra festett fény soha
Nem vázolt ily dús kincseket.

Bennem az ősz színe maradt,
Bíbor, rozsda, búvó smaragd.
Búsan fénylő narancs-nyarunk
Elfedi már az alkonyat.

Bennem a tél fagyot hagyott.
Reggeli dér gyorsan szalad,
Hogy pilleszárnyon felragyog,
És visszacsillan szép hajad.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Szia Gábor! Vagy Miklós?🙂
    Gyönyörű verset írtál, megfogta a szívemet. Ügyes vagy! Köszönöm szépen, hogy olvashattam.🙂

    Minden jót kívánva:

    Katica

    1. Kedves Katica!
      Köszönöm szépen! Örülök, hogy nálam jártál és olvastál. 🙂
      Igen, ez jó kérdés: Miklósnak hívnak valójában, (bár néhányan Gábornak neveznek, mert a keresztszüleimnek ez a név tetszett jobban.:-)) ) Megyek az írásaidhoz feltöltődni.
      Legyen szép napod,
      Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »