Felborult a lélek rendje
(Édesanyám sírjánál)
Belőled nőttem én, mint fának gyönge ága,
S lettem vad vándor a sötété éjszakában.
Nyugtalan szívemet a fény felé fordítom,
Mennyeknek kapuját félve megnyitom.
Csendesíteném vándor lelkemet,
Mi jogon élek én, midőn minden elveszett!
Nem látom a tisztaságot ebben a kusza világban,
Csak érzem a lustaságot, a fáradt valóságban.
Erőm elhagyott, aludni szeretnék,
A fájdalmat nem bírom, amit cipelek én!
Magamra maradtam, társaim mind mások
E földi világtól messze-messze távol.
Mi vágy gyötör szüntelen, mely életem során elhagyott,
S mellém szegődtek aranyszárnyú angyalok.
Mégsem látom, s nem hallom Isten szent szavát,
Csak a dölyfös magány fúrja életem útját.
Reménytelen megbírkózni veled vad fájdalom,
Kitéped szívemet, s koncnak eldobod.
Hiszek az újban, a jóban, bár egyszer ennek is vége,
Addig is mért fáj az ember szíve és lelke!
2023.01.04. Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!