Életünk alkonyán

Létünk lassan csorog a gyenge fény felé,

hűs fuvallat simogat az ösvény mentén.

Régen volt az a pillanatnyi varázslat,

mikor a vágyaink egymásra találtak.

 

Azóta hitet nyújt reménytelenségben,

közben a háborgó világtól megvédjen.

Örömet mutat a napi küzdelmekben,

ránk mosolyog, hogy újabb remény szülessen.

 

Veled vagyok teljes, mint ahogy te velem.

Nem gyengülő szeretet életelemem.

Ismert már köztünk minden gesztus, gondolat,

ha nem vagy jelen, azonnal hiányoznak.

 

Nélküled belém ül a félelem érzet,

hánykolódik a csend, borzongat a képzet.

Sötétbe öltöznek áhított vágyaim,

előbújnak a mélyben rejtett kínjaim.

 

Ölelésed az én meghitt menedékem,

könnyű álomként lebeghetek a légben.

Megfáradt testem erődből táplálkozik,

eszem a múlt emlékein ábrándozik.

 

Nem kell, hogy drágakő ragyogjon a térben,

csak velem légy itt a világmindenségben.

Fogd meg a kezem a göröngyös utakon,

gondok között légy mindig az én vigaszom.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »