Ha én ma faajtó lennék,
néha halkan nyikorognék.
Recsegném az új világba:
Lökdöstök, rúgtok? Hiába!
Ha én ma faajtó lennék,
nagyon reumásnak tűnnék.
Dagadt lábbal, száraz szájjal
talán csendben lengedeznék.
Ha te rám támaszkodnál,
én biztosan tartanálak!
Tartást adnék a világnak,
utat nyitnék már a mának.
Ajtó lennék, éreznélek.
Belém rúgnál? Ölelnélek.
Lakatot tennél a számra?
Én volnék, ki ordibálna!
Ha egy öreg lakat volnék…?
Faajtóval barátkoznék.
Nem kéne már szó a számba,
Kiabálnám a világba,
Hogy, ha én faajtó lennék,
Ma mindenkit beengednék.
Megölelnék minden háncsot,
fáradt kérget, öreg ráncot
az embereken.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
