Virágzápor

VIRÁGZÁPOR  (akrosztichon)

 

Végre itt van a tavasz,

Illatos virágok nyílnak.

Régóta várt napsugarak

Átjárják fázós tagjainkat.

Gazdagon virágzik a rét,

Zümmögnek a méhek.

Áldjuk hát a teremtőt,

Pompás a természet!

Otthonunk virágos már,

Ránk is megújulás vár?

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Labádi Hanna

Az utolsó szó jogán

Soha nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az emberek, ahogy megszületnek, úgy meg is halnak. Azt is tudtam,

Teljes bejegyzés »

Hány élete van egy cicának ? ( Az enyémnek négy biztosan, de itt és most csak kettőről lesz szó ) I. Lodzsa vagy hátizsák Úgy

Teljes bejegyzés »

„ Örökkévaló  univerzumban „   Október végi ősködök szálltak le a Földre. Nem töri át se Nap, se Hold, se semmi csillag fénye. Örvénylő kék

Teljes bejegyzés »

A hit medrében

A hit medrében zátonyra futottam. Kiszaladt a víz alólam, Hajómat hiába kormányoztam.   Elvittem fiam és apám a templomba Ám lélekben mindig máshol voltam, Isten

Teljes bejegyzés »

A boldogság nyomában

Kézen fogott és kiléptünk az ajtón. Azon az ajtón, amin már megkopott a festék, a rézkilincset fényesre simogatta a kéz, akárhányszor belépett valaki. A kopott

Teljes bejegyzés »